Rosalie már elmúlt hetvenéves, nyugdíjas tanár, negyven év tanítással a háta mögött. Rosalie hasnyálmirigyrákban szenved. Rosalie csak egy báb. Azért teremtették, hogy elkísérhessük utolsó útján.

Habár a zsámbéki Y.EAST hivatalos programjai között nem szerepelt, a félidőben már minden fesztiválozó egy esküvőre várt: ez nemcsak a rendezvény rejtett programja, de motorja is volt egyben. A két főszervező, Orbók Lucie és Áron egy zsámbéki színházi bázison ismerkedtek meg, kezdetben csak arra gondoltak, hogy az első találkozás és a szép hely kedvéért ide jönnének vissza megtartani az esküvőjüket. Sok színházi barátjuk és a hely különlegessége révén a frigy ünneplésének ötlete fesztivállá növekedett. Az eredmény alapján azonban már nehéz lenne eldönteni: a fesztivál volt-e az esküvő kedvéért, vagy éppen fordítva; az általában grandiózus ünnep játékossága, lazasága a rendezők (és színészek) szellemiségében született.

Jelentőségteljes tömeg gyűlt össze a JAK-piknik második, fülledt estéjére. Talán nincs is ezen mit csodálkozni, hisz ez az este a előzőhöz képest hagyománykövető volt: a JAK-füzetek költőit, Nagy Katát és Hováth Benjit mutatták be a szerkesztők Balajthy Ágnes és Borsik Miklós, kellő arányú versfelolvasással fűszerezve az estet.

A nyár hangulata lengte be a JAK-füzetek könyvsorozat szép kerek, 200. sorszámú tagjának megjelenését ünneplő JAK Pikniket a Vallai Kertben. Ha többünk fejében az időnek megfelelően konvencionálisan a nyaralás járt már, úgy a kötetbemutató remek iránymutatóul szolgált egy-egy szöveghalmazban történő szellemi utazásra. A könyvek mentén szó esett térpoétikákról, titkokról és kelepcékről, a nem értésben, valamint a távollevésben rejlő potenciákról, rejtekutakról és kapcsolódási pontokról, valamint a beszélgetésekből kirajzolódott két, a szerzőkkel és egymással együtt járt, mégis személyes szerkesztői út is.