"Hegedűs János ösztönös tehetség. Igazi ragadozó. Aki mindig figyel. Sosem tudhatod, mikor cserkész be, mert keze, még ha nem is látod, mindig a fényképezőgépén pihen. Biztos vagyok benne, hogy a vadnyugaton rettegett párbajhős lett volna belőle, kitartása és figyelme ugyanis sosem lankad. Elszabadulhat körülötte a házibuli mámoros pokla vagy magával sodorhatja a felolvasóestek eufóriája, ő született vadászként türelmesen kivárja a megfelelő pillanatot, amikor lecsaphat rád."

A napokban ért véget a Műcsarnokban Marina Abramović Az üresség nyolc leckéje című kiállítása. Április 22-én a Szépírók Társasága által szervezett A testről című sorozat második estjén Borbély Szilárd beszélt a testről, miközben Lantos Zoltán húzott minket súlyos meditációkba vonószenéjével.

Szikrázó napsütés, Szegő János buszsofőrré vetkőzik, hullnak a csillagok, csütörtök volt Szigligeten.

„Attól, aki fontos, attól, ami jó, nem akarok elszakadni” – szól a tapolcai gyorsvonat szomszéd fülkéjében az egyik srác telefonján a Depresszió örökérvényű száma. Lassan négy éve én is minden nyáron visszajövök Szigligetre. Idén egészen szombatig maradok, hogy beszámolhassak a tábor fontosabb eseményeiről.

Hogy hogyan lehet az alkotó művész vagy művésznő, mit és hogyan ér(ez) a művész, ha nő, vagy hogyan látja a művésznőt egy férfi (esetünkben Pál Dániel Levente), azt nem tudtam meg a június 23-án megrendezett beszélgetésen. Szerencsére. Arra viszont rájöttem, hogyha a világot Falcsik Mari és Rutkai Bori irányítaná, talán több virág lenne az ablakokban, az emberek felnéznének az égre két eső között, és a művészetről nem a nőkérdés kapcsán beszélgetnének.

„Ki a csöcs az a Nagy Imre?" - kérdezi 1990. június 16-án a Moszkva tér egyik főszereplője, mielőtt magnójában megszólalna a Frankie Goes to Hollywood egyik száma. A rendszerváltás körüli időszak fekete folt, jópofa retrocuccos, sötét lyuk annak a nemzedéknek, amelynek tagjainál sokszor a gimnáziumban megáll az élet az utolsó érettségi tételnél, és a szüleik, ha lehet, nem beszélnek erről az időszakról. A Magyar Napló kiadásában megjelent két regény erről a korszakról próbál világosabb képet adni, természetesen azoknak is, akik megélték a szocializmust.   * főoldal * irodalom * könyvItt tölts fel cikket! Tájékoztató a cikkfeltöltéshezSikítsál! Vérezzél!Zoch TimiKommentek száma: 3„Hatodszor utoljára lő. Megvan önöknek ez a könyv?”– kérdeztem a sokadik könyvesboltban, míg végre a Nagymező utcai Lírában megfejtik, hogy Emma Ovary Hatszor gyorsabban öl c. regényét keresem. Ezután már semmi nem álhatott a műélvezet útjába. Pornóregényként hirdették, de a 100. oldal után azt gondoltam, hogy ez nem pornó, még csak nem is erotikus irodalom, ez egy szöveg, amiben időről időre dugnak."A pokol szólítja a poklot" - Stephen King ecsetvonásai (karanténban)L. Varga PéterSzólj hozzá!Kis túlzással azt mondanám, Stephen King gyorsabban ír, mint ahogy én olvasok. Alig fejeztem be a Lisey történetét (684 oldal), már kinn is volt magyarul a legutóbbi regény, a Duma Key (724 oldal), idén ősszel pedig Amerikában már publikálják a legújabb opuszt, az Under the Dome-ot, mely King szerint kétszer olyan hosszú, mint a Duma Key. Közben kijött egy novelláskötet (Just After Sunset) illetve egy rövidebb terjedelmű sztori, a (most még csak) e-bookként hozzáférhető UR. Elhatároztam, hogy a Duma Key olvasásának megadom a módját: ha King ennyit dolgozik, dolgozzon a kritika is. A Duma Key egyébként is megérdemli.A vimesdobozon innen és túl (karanténban)Ughy SzabinaSzólj hozzá!Normal 0 21 MicrosoftInternetExplorer4„Ki a csöcs, az a Nagy Imre?" - kérdezi 1990. június 16-án a Moszkva tér egyik főszereplője, mielőtt magnójában megszólalna a Frankie Goes to Hollywood egyik száma. A rendszerváltás körüli időszak fekete folt, jópofa retrocuccos, sötét lyuk annak a nemzedéknek, amelynek tagjainál sokszor a gimnáziumban megáll az élet az utolsó érettségi tételnél, és a szüleik, ha lehet, nem beszélnek erről az időszakról. A Magyar Napló kiadásában megjelent két regény erről a korszakról próbál világosabb képet adni, természetesen azoknak is, akik megélték a szocializmust. „Ki a csöcs, az a Nagy Imre?" - kérdezi 1990. június 16-án a Moszkva tér egyik főszereplője, mielőtt magnójában megszólalna a Frankie Goes to Hollywood egyik száma. A rendszerváltás körüli időszak fekete folt, jópofa retrocuccos, sötét lyuk annak a nemzedéknek, amelynek tagjainál sokszor a gimnáziumban megáll az élet az utolsó érettségi tételnél, és a szüleik, ha lehet, nem beszélnek erről az időszakról. A Magyar Napló kiadásában megjelent két regény erről a korszakról próbál világosabb képet adni, természetesen azoknak is, akik megélték a szocializmust.

„Egy mondatban el tudnék magamról mondani mindent, s éppen ez a tény az, ami az életben eddig a legtovább foglalkoztatott. Valójában nincs is sok mondanivalóm, de azt folyton alakítani kell”- mondja Odó, a tizenöt novella egyik hőse. Ezt a mondatot azonban a kötet bármelyik szereplőjének szájából hallhatnánk. Látszólag ugyanis nincs sok mondanivalójuk, aztán mégis kibújik mindenkiből a szerető, a gyilkos, a perverz vagy a hulla.

Hétmérföldes csizmákkal átrohanva hétmillió évet a yuanmoui embertől Deng Xiaopingig mindössze 92 oldalon… Lehetséges volna röviden, mégis olvasmányosan és közérthetően összefoglalni távoli tájak történelmét? Polonyi Péter épp erre vállalkozott Kína rövid története című munkájában.

Az Európa Kiadó után öt évvel a Magvető is kiadta Ljudmila Ulickaja, mai orosz prózairodalom egyik legnépszerűbb alkotójának kilenc éven át írott regényét, a Kukockij eseteit. A könyv fő témája a nőiség misztériuma, de nyugalom, nem fogom boncolgatni, hogy Ulickaja írónő vagy nőíró-e.

Grecsó Krisztián író, költő. Aztán még filmforgatókönyv- és drámaíró is, aztán még sztorizós kedvű fiú, a közönség kedvence. A Sirály galériáján nem is volt idegesítő a huzat, a kemény szék, meg a furcsán röhögő lány.