Sportfilmnek álcázott sorsdráma egy látványos, ám tét nélküli sport egykori bálványáról, aki a szorítón kívül sehol sem találja a helyét. A kiöregedett pankrátor, Randy „A kos” Robinson története klasszikus felemelkedés-bukás történet, s mint ilyen, nem is feltétlenül érdemelne különösebb figyelmet, amennyiben a főszereplőt nem Mickey Rourke-nak, a rendezőt pedig nem Darren Aronofskynak hívnák.

A Gabo Kiadó tovább játszik a számokkal, a 303 magyar film, az 1001 film, az 1001 könyv, a 303 magyar lemez és az 501 filmsztár után a közelmúltban polcokra került az 501 filmrendező is. Felemás sikerrel: kevesebb névvel, mélyebb elemző munkával és hiánytalan filmográfiákkal komolyabb és szakszerűbb kötetté is válhatott volna.

Az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című kétkilós kötet szerzői hatalmas vállalkozásba fogtak, amikor a mozi egész világtörténetét, sőt mi több, annak minden műfaját felölelő összegzésre ragadtatták magukat. De ígérik, aki veszi a fáradságot, és hallgat rájuk, az bizony boldogan fog meghalni.

Roger Ebert nem csak egyszerűen a Chicago Sun-Times ítésze, hanem Amerika leghíresebb filmkritikusa is egyben. Klasszikus véleményvezér tehát, akinek értékítéleteire néző és filmkészítő egyaránt felkapja a fejét.

Néhány könnyedebb, hollywoodi sztárokkal terhelt kitérő után (Kegyetlen bánásmód és Betörő az albérlőm) a Coen-fivérek visszatértek ahhoz, amihez a legjobban értenek. Legújabb alkotásuk középpontjában újra a nagybetűs, megállíthatatlanul hömpölygő, s végül mindent felemésztő BŰN áll.

Miután Hollywood egyik legsokoldalúbb iparosaként Ridley Scott az elmúlt három évtizedben majd minden műfajban kipróbálta magát, 2007-ben elérkezettnek látta az időt a lista kiegészítésére. A többnyire igen eltérő színvonalon teljesítő Scott ezúttal nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy elkészíti az új évezred első amerikai gengsztereposzát.

„– Haza akarok menni! – Haza? Az hol van?”Az Iszka utazása több szempontból is a legutóbbi, 38. Magyar Filmszemle egyik legérdekesebb darabja volt. Egyrészről e film alkotói vehették át először, s minden bizonnyal utoljára is a Legjobb szerzői film díját. Másrészről pedig, hiába van a film rendezője, Bollók Csaba immár több mint egy évtizede a szakmában, eddigi nagyjátékfilmjei (Észak - észak, Miraq) nem feltétlenül szolgáltak előképként ehhez a kiforrott, valósághű alkotáshoz.

Fiatal béreslegény elszegődik a bakterházba, hogy a lusta és korlátolt bakter, az ótvar nyanya, valamint két idióta csendőr közreműködésével végül kiforgassa a világot a négy sarkából. Ismerős, ugye?

„Látod, ez már pont az: zuhanórepülés, leépülésből lefelé felépülés.” A Sziámi idevágó sorai már-már tökéletesen foglalják keretbe Novák Erik (a Nyócker ötletgazda-producere) első nagyjátékfilmjének tartalmát. A főszereplő ugyanis a börtönből szabadulva próbálna új életet kezdeni, de úgy hiszi, az igazi felépüléshez először is minden eddiginél mélyebbre kell süllyednie.