Yasmine az elsőként felcsendülő, Beirut című dalával emlékezett meg a novemberi terrortámadások áldozatairól. Kimondatlanul, de utalva a dal univerzális érvényére, egy pillanatra sikerült feloldania azt a feszültséget, amelyet a bejrúti eseményekkel kevésbé, Párizzsal annál inkább szolidáris médiatartalmak generáltak világszerte. A libanoni születésű énekesnő az Arab Emírségekben, Görögországban és Kuvaitban töltött évei után Párizsba költözött. Nem hétköznapi életútjából táplálkozó művészete nyíltan elutasítja a nyugati és arab világ determinisztikus megkülönböztetését, kultúrák szembeállítását, és ezzel együtt bárminemű merev kategorizálást, amely stigmákat aggatna rá vagy az alkotói vágy szabad megélésében korlátozná.

A Sziget Világzenei Színpadán idén kiemelt figyelmet érdemeltek a gypsy folk kiválóságai, noha a fellépők listáján minden évben szerepelnek roma zenészek: sikerült bővíteni a zenei palettát, megőrizve így a már nem létező Roma Sátor autentikus hangulatát. Minden napra jutott az európai cigány tánczenéből: a Gypsy Sound System, a Parno Graszt, a Taraf de Haïdouks, Boban Marković Orkestra, valamint a Romengo szórakoztatta szerdától szombatig a közönséget. A fesztivál utolsó napján − mintha csak a Latcho Drom első jelenete villant volna fel a színpadon – indiai cigány népzene repített vissza minket az 15. századi radzsasztáni sivatagba.