A firka a szabad önkifejezés eszköze, az iskola nézőpontjából tehát a deviancia melegágya. A firkáló gyerek azt sugallja, hogy energiái nincsenek kellőképpen lekötve, s így azok veszélyes módon csaponganak: figyelme elkalandozik, kilép a „feladathelyzetből”. Alig van ez másképp a felnőtteknél, a firkáló felnőtt a koncentrált és hatékony munkaerő ellentéte, esztelen és haszontalan tevékenysége nyílt lázadás a hétköznapok rendje ellen. A firka tehát a csendes lázadás nyelve, tüntetően nem tart sehova, nem ábrázol semmit, nem komponált és nem befejezett.

Folytatódik cikksorozatunk, melyben a képzőművészet területén járatos kritikusok írnak egy-egy kötetről, elsősorban annak képi világáról, vizuális eszköztáráról, szöveg és kép kapcsolatáról. Révész Emese ezúttal egy norvég szerző, Stian Hole könyveiről írt, melyek főszereplője a kiskamasz Garmann.