Íme, egy újabb TÁP-premier, Az ölében én, amely benyit egy középszerű család univerzumába, és feltárja annak történetét. Az „univerzum” a mozgatórugó, a kis életek harsány kiáltozása és összecsapása, amiből kirobban az utolsó előtti jelenet röhejes-szánalmas drámai tetőpontja. Miféle kis-nagy univerzumok ezek, melyeken a közönség hol nevet, hol szenved, és kényelmetlenül a székébe süllyed, várva a következő (feloldó) jelenetet? „Ha eljön, a vidámság az arcára fagy. A szomorúság az arcára oldódik”, vagyis az oldódás és a meghökkenés finom vegyületében lebegünk.

„Sokan azt hiszik, én vagyok a névadó, de nem. Ez egy olyan társaság, amiben a tagok saját művészi munkájuk mellett képesek egymásra figyelve, akár egymással kapcsolatba lépve dolgozni, és nem veszítik el önálló arcukat sem. Ezt fejezi ki a magyar szó, az elegy” – mondja Ladjánszki Márta, az L1 Egyesület művészeti vezetője. Különleges formáció, izgalmas magyar és nemzetközi művészek, fesztivál, kritikaíró labor, rezidens-program, mentori tevékenység, önálló alkotói pályák, amelyek valamilyen formában mégis találkoznak. Mindezeknek Ladjánszki Márta a mozgatórugója.