Baljós sejtetés, komor színekkel festett, kaotikus és kiszámíthatatlan világ. Akik ismerik David Fincher eddigi rendezéseit, akár otthon is érezhetnék magukat ebben a miliőben. Annál is inkább, mert a rendező a Hetedik után a Zodiákusban ismét egy ördögi gyilkológép nyomába meneszti filmje főhőseit. A soha be nem azonosított sorozatgyilkos igaz történetét feldolgozó mozi első fél órájában talán még gyanút sem fog a néző. Hiheti, hogy hasonlót kap, mint amit Finchertől már megszokott és megszeretett a Végső megoldás: Halálban, a Játszmában, vagy a Harcosok Klubjában.

Történelmi pillanatban kapcsolódtam be a Sztárok a jégen eseménysorába. A negyedik döntő párbajjal kezdődött. A megelőző héten kiesett, bordarepedését strammul viselő Rubint Réka még egy esélyt kapott. A bordarepedéstől ágynak esett Dobó Katának viszont meg kellett harcolnia azért, hogy visszakerülhessen a műsorba. „Egy olyan versenyhelyzet alakult ki, ami a világon még nem volt” - nyilatkozza Rubint Réka. Tényleg nem mindennap történik, hogy egy aerobikedző és egy színésznő mérje össze, melyikük tud ügyesebben jégtáncolni bordarepedéssel.

A Mafilm marad, a magyar közönség többet néz magyar filmet, Fábrit igyekszik helyére tenni a szakma, a mesterek díjat kapnak, Kállai Ferenc gyrost majszol, Benkő László felvette összes ékszerét, a többiek egymást vagy a másik feleségét lesik. Elkezdődőtt a 38. Filmszemle.

Ez a Tartuffe talán egy felnőttebb közönségnek készült. Egy olyan közönségnek, amelynek már nem kell odaírni a címszereplő neve mellé, hogy: „álszent”. Egy olyan közönségnek, amelyik szívesebben továbbgondolja, hogy mi születhet a káoszból, illetve, hogy mi vezetett oda.