A kötet hangsúlyosan épít az esztétikai területek poszthumanista szempontú vizsgálatára. Ennek oka részben az, hogy a spekulatív poszthumanizmus számára az esztétika mindig izgalmas terület, ugyanis éppen a kéznél lévő tapasztalatoktól eltérő lehetőségeket villanthatja föl, vagyis eminensen működteti a spekuláció gyakorlatát. Nem véletlen tehát, hogy a kötetben a legkülönbözőbb művészeti területek jelennek meg: képzőművészet, tánc, irodalom, film és zene.

Octavia Butler eredetileg 1987-ben megjelent sci-fijében, a Hajnalban egy katasztrófát követően az emberiség fennmaradt része egy idegen fajjal, az oankálikkal találja szembe magát. A főként génkereskedelemmel foglalkozó idegenek az űrhajójukra mentik a kevés számú túlélőt. Céljuk az emberi és az oankáli gének egyesítése, aminek következtében nem csupán az oankáli génállomány fejlődhetne tovább, de az emberi is, amely így sokkal egészségesebb és ellenállóbb lenne, mint korábban. A kérdések, amelyek az űrbéli laboratóriumban felmerülnek, nem ismeretlenek korunk földlakói számára sem. Meddig ember még az ember, és milyen genetikai vagy technológiai beavatkozás következtében azonosítja már saját magát is Másként? Vagy létezik olyan Másik, amelyet nem zárnánk ki az érvényes kategóriák közül, ugyanakkor a saját képünkre se formálunk, megtartva lényegi Másságában? Bartha Ádám a huszonegyedikben.