Az előadó-művészeti alkotás legtöbbször zárt ajtók mögött zajló folyamat, amelybe bepillantani nem csak érdekes, hanem sokszor lényeges is, és nem csak azoknak, akik maguk is részei ennek a világnak. Főleg, ha egy olyan műhelyről esik szó, amelyre ma a kultúrtörténet panteonjának egy megkerülhetetlen részeként tekintünk. Ezért nagyon fontos minden új publikáció, amely részévé válhat az alkotás mikéntjéről folytatott diskurzusnak. De mit lehet kezdeni egy olyan írással, amely nem számol az olvasó meglévő ismereteivel vagy azok hiányával? Ez a kérdés merül fel, amikor Guliano Campo Munka hanggal és testtel című könyvét olvassuk.

„A meztelenséget nagyon sokszor provokatívnak tartják, nálam pedig elemi módon jelenti azt, hogy önmagát elfogadja az ember” – mondja Frenák Pál. Ugyanakkor a táncos-koreográfus művészete által a néző is arra kényszerül, hogy szembenézzen önmagával és az önelfogadás felé vezető, félelmetes úttal. Horváth Nóra Frenákról szóló könyvének olvasása közben mi magunk is zavarba ejtően meztelenekké válunk. A Frenák Pál Abécédaire-je fejezetről fejezetre nyit újabb ajtókat saját lelkünk leplezettebb tartományai felé, félrelökve azokat a társadalmi konvenciókat, amelyek mögé oly gyakran elrejtőzünk.

Nyolc táncossal színpadra vinni egy teljes Shakespeare-tragédiát merész vállalkozás – az eredmény viszont ezúttal bravúros. Tisztán a tánc nyelvén csak érzelmekről, belső állapotokról és a viszonyokról lehet közérthetően beszélni, és Kulcsár Noémi éppen ezekre fókuszálva, érzékeny húzásokkal és szerepösszevonásokkal meséli el a Macbeth szövevényes történet mélyén húzódó, nagyon is emberi drámát.

Provokatív előadás a Parallel. A homoszexualitás és a feminizmus a központi témája, de az alkotók érzékenységének köszönhetően túl is mutat egy előítéletektől sújtott és az elfogadásért küzdő társadalmi réteg sajátos helyzetén. A Kortárs Drámafesztivál előadása énképünk és a társadalmi determináltság problematikájára kérdez rá nyers, szókimondó, elevenbe vágó formában.