Nem tudtam, hogy Peter Shaffer darabja bulvár darab. Besorolása ez. Túl árkon-bokron 2013-14-es évadon, sok-sok, a hatalom és a művészet viszonyát vizsgáló előadáson, a közelmúltban látott I. Erzsébet után újból egy Szikszai Rémusz-rendezésre mentem. Belvárosi Színház, nyár, nyári színház, kiváló színészek, kiváló muzsika, izgalmas konfliktus. Ez az Amadeus.

Széteső világ, széteső kapcsolatok. Értelmetlen vagy annak tűnő motyogások, dialógusok. Ragaszkodás, kapaszkodás, erőlködés, félelem és kihasználás, gyűlölködés és túlragozott szeretet, rabszolgatartás és állandó harc azzal is, aki itt áll, vagy állna mellettünk. A Madách Nemzetközi Színházi Találkozó előadás-sorozatának egyik kiemelkedő előadása volt a Godot-improvizációk a Nemzeti Színházban.

Molière itt is, ott is, ami bizony nagyon jó. Ismét itt az ideje a klasszikusoknak, az örökérvényűt mondóknak. Miközben óhajtjuk, várjuk a mait, az ideszólót, a jelenérvényűt. A Hargitai Iván rendezte A fösvényben Hirtling István pénzmániás zsugorija egyszerűen nagyon beteg ember. Olyan, aki akár mai figurának is beillene.

Lakatos Márk második alkalommal jelentetett meg stíluskalauzt 2013 decemberében. Okulva az első, 2012-es könyv tapasztalataiból, most személyesebb, "Lakatos Márkosabb" produktumot tett le az asztalra. Vannak szabályok, vannak kerülendő és ajánlott fogások, léteznek örök darabok, de jó, ha néha váltunk. Nem árt, ha tudjuk, hány évesek vagyunk, de azért az egyéniség, az egyéni alkat sok mindent megenged, lehetővé tesz, legalábbis sokan szeretnénk hinni ebben. A Te & Én többek között ezekről is szól.

Most akkor ki írta ezt a darabot? – kérdi A képzelt beteg premierjén a nem túlzottan jól értesült barátnőm az Örkény Színházban. Mondom neki, hogy "tudod, a Mohácsiék." De mégis ki írta? – kérdi kicsit később. Súgom, hogy "tudod, Molière." Na, ezt viszont kikérte magának.

Shakespeare drámáját ezúttal kettős fordításban tekinthetjük meg a Székesfehérvári Vörösmarty Színház előadásában. A színház névadójának, Vörösmarty Mihálynak fordításán kívül nagyrészt Nádasdy Ádámét használták a darab színre álmodói. A Lear király címszereplője Cserhalmi György, rendezője Bagó Bertalan. Elöljáróban pedig annyit, hogy mostantól érdemes lesz Székesfehérvárra járni... Még jó, hogy itt van, Budapesttől alig egy órányira.

A Puszta Pizzériában, amely épp az imént nyitotta meg kapuit, a főpincérnek egyszer csak fantasztikus ötlete támad: a lovakat is megvendégelik. Természetesen pizzát kapnak. Az étterem megnyitójára eljön Tök Elek, a miniszter, aki majd hírét viszi, hogy itt még a lovak is… Világszenzáció, világszám! A Csoda és Kósza című mesekönyv és az Örkény Színház azonos című előadása is ezzel a felütéssel indít. Már a történet legelején megtudhatjuk, hogy bizony vannak zárt-ök-rű, akarom mondani zárt-kö-rű ren-dez-vé-ny-ek, merthogy azután az élet is valahogy ilyen lesz, és ezeket a dolgokat nem árt időben megtanulni.

Reneszánsz címmel nyílt meg Gross Arnold legújabb kiállítása a Gellért fürdő aulájában november 11-én. A csendes, visszafogott, rövidke Bernard André-hárfaetűd aláhúzta, mintegy fémjelezte azt, amit a kiváló grafikusművész egész életében képviselt. Finomság, icipici kis részletek játékos tarka sora a mögöttük meghúzódó álomvilággal.

Van ez a Bettie – aki mobil, mint ahogy a film címe is rögtön minden kétséget kizáróan leszögezi. Nekem erről rögtön valami más, mondjuk egy újabb kézbe vehető kütyü ugrik be – de nem… Tegyük hozzá, a francia, az eredeti cím azért mást sugall, inkább csak kijelent: Betti elmegy. És ez a lényeg.