Mára már tényleg csak azok tartják Matthew McConaughey-t üresfejű és tehetségtelen szépfiúnak, akik az elmúlt pár évet moziktól és úgy általában filmektől távol töltötték. Így aztán nem akkora meglepetés, hogy a Mielőtt meghaltam főszerepében az utóbbi idők legerőteljesebb alakítását hozza – miközben olyan távol kerül a szép mosolyú macsó alakjától, amennyire csak lehet.

Lee Daniels évtizedeken átívelő komornyik-sztorija egyszerre óhajt kortabló, polgárjogi film és családi dráma lenni, mindegyik aspektust nem is sikerült megfelelően kidolgozni.

"Az ég kék. A póker veszélyes." Annyi közepesen, még inkább rosszul elsült próbálkozás után azt hihetné az ember, eljutottunk oda, hogy mindez már kiindulópontnak is sovány axióma – nemhogy tanulságnak. Hogy ezzel a megállapítással Brad Furman rendező és csapata egyetért-e, nem tisztázódik a <em>Vakszerencse</em> alig 90 perces játékidejének lepergése után sem – mert vádolható-e egy film mondanivalóval, vagy nagyobb szavak híján egyáltalán ötlettel és kreativitással, ha a fenti tételhez mindössze annyit igyekszik hozzátenni: "A kapzsiság rossz"?