Lessing, Schiller és Kleist jelen vannak a magyar színpadokon, de nem gyakori vendégek. Drámáik mintha félúton helyezkednének el a nagy, heroikus, klasszikus művek és a naturalista-realista forradalom darabjai között. Talán ez ejti zavarba a magyar színházat – pedig Shakespeare és Molière után ők is a kortársaink akarnak lenni. Ez a kétrészes összehasonlító tanulmány azt az ívet igyekszik bemutatni, amely a polgári szomorújáték megteremtésétől (Lessing), a kicsiszolásán át (Schiller) az újraértelmezéséig (Kleist) húzódik. Az első rész, a műfaji jellemzők mellett, a három szerző hősnőit mutatja be, a második pedig a szerelem és halál drámai alakzatait hasonlítja össze.