Felhasználói adatlap
![](_images/front/analyst-placeholder-avatar.png)
![](_images/front/mod-a3cnl-rounded-frame.png)
-- Mészáros Csaba --
felhasználói adatlapjaMészáros Csaba által feltöltött cikkek:
![A szabadság mágiája](data/2015-02-02/28830_thumb_220.jpg)
2015. 02. 02.
Dragomán György: Máglya, Magvető, 2014.
Dragomán Györgyöt évek óta a személyes emberi sors és a történelmi folyamatok között feszülő ellentétek és összefüggések foglalkoztatják. A nagy sikert megélt A fehér király után kilenc évvel megjelent új könyve, a Máglya már nem a diktatórikus rendszer embereket megalázó és személyes sorsokat eltörlő mechanizmusát, hanem az átmenetet ábrázolja. Azt a mágikus pillanatot ragadja meg, amikor egy történelmi változásból még bármi lehet, amikor a szabadság mámorából az emberek még bárhol felébredhetnek, és bárhova juthatnak, vagyis, amikor még minden lehetséges.
![A délibábok hőse](data/2014-11-06/grex.jpg)
2014. 12. 15.
Grecsó Krisztián: Megyek utánad
Grecsó Krisztián 2011-ben Aegon-díjat kapott Mellettem elférsz című regénye a családi sorsok átöröklődésével vetett számot, míg az idei Ünnepi Könyvhétre megjelent Megyek utánad című könyv az elvetélt és vakvágányra futott szerelmekkel. Mondhatni, a két regény laza kapcsolatot alkot egymással, hiszen mindkettő az individuumon nyomot hagyó, az individuumot felépítő múlt után nyomoz, és megkísérli megtalálni azokat a múltbeli arkhimédészi pontokat, hibákat, összetört sorsokat, kifordult életeket, embereket, amelyek állítása szerint az egyén személyiségét és lényegét alkotják.
![Elveszett álmok](data/2014-09-26/illatokeshangok.jpg)
2014. 09. 27.
Az Illatok és Hangok Őrzője, Maros Krisztina új mesekönyve olyan, mint egy reggel. Mint a hétköznapok. És mint a boldog pillanatok. Egyszerű, ugyanakkor mégsem kevés. Valahol pont ott helyezkedik el, ahol az igényes mesekönyv kezdődik, amely képes tapasztalatot átadni a világról. Pontosabban fogalmazva, amely képes egy olyan szemléletet az olvasója elé tárni, mely egyszerre nyitja fel a szemeket és ad megoldást egy konfliktusra.
![Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei](data/2014-07-03/szisi_220.jpg)
2014. 06. 19.
Interjú Szilasi Lászlóval
Szilasi Lászlónak nemrégiben jelent meg második regénye, A harmadik híd, amely egy hajléktalan csoport egy napját követi nyomon. A regény kerettörténetét egy harminc éves osztálytalálkozó adja, ahol újra találkozik két régi barát, Nosztávszky Feri, Noszta, és Sugár Dénes, Deni. Noszta kezdi el mesélni az élete és a közel egyéves hajléktalanságának a történetét, amelyből szép lassan fény derül volt osztálytársuk, Foghorn Péter, Robot halálának körülményeire is.
2014. 06. 02.
Darvasi László: A 3 emeletes mesekönyv
Ha A 3 emeletes mesekönyvet egyetlen szóval kellene jellemezni, akkor az a huncutság lenne. Többféleképpen is huncut ez a mesekönyv: először is lerombol egy falat a gyermekeknek és a felnőtteknek szóló irodalom között, s mindezt nem infantilis módon teszi, hanem végig autentikusan, már-már felnőttesen. Másodszor: folyamatosan játékba hozza a referencialitást és a fikciót, megteremtve egy izgalmas és nagyon finom szerkezeti textúrát. Harmadszor: könnyűszerrel játszadozik a mesehagyománnyal, nem félve azt modern köntösbe bújtatni.
2014. 03. 26.
Gerőcs Péter: A betegség háza, Kalligram, 2013.
Gerőcs Péter már első két novelláskötetével, a mészölyi prózából kinőtt elbeszélésmódjával felkeltette az irodalmi élet figyelmét. Mondhatni: mondatait a nagy súlyok ellenére is képesnek látszott lebegtetni. A beteljesülést azonban valószínűleg nem A betegség háza című első regény jelenti számára.
2014. 01. 04.
Szegedi Katalin: Palkó
Szegedi Katalin mesekönyvének nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Nem akar nagy erkölcsi tanulságokat átadni, hanem úgy működik, ahogyan maga a főhős. Nem vár semmit, nem akar semmi nagyot mondani, egyszerűen csak jó.
2013. 12. 23.
Máté Angi: Az emlékfoltozók
Amikor Az emlékfoltozók című mesekönyv a kezembe került, Rofusz Kinga sajátos szürkés-barnás színvilágú, melankólikus hangulatú, mégis meghittséget sugárzó képei láttán elöntött a gyermeki rácsodálkozás, s ez a varázslat Máté Angi történeteinek elolvasásával csak fokozódott.
2013. 05. 07.
Parti Nagy Lajos: Fülkefor és vidéke: Magyar mesék, Magvető, 2012.
Egyszer volt, hol nem volt, az volt, hogy a kis országunkban lett egy kis énekesmadár, aki egy szép napon úgy döntött, mindent elmesél, ami a szívét nyomja. Parti Nagy Lajos volt ez a kis madár, ki a népmesék nyelvén megszólaltatta az ország legendáját, vagyis az Orbán-kormány sikerszériáját danóta meg, ha szabad ezt így mondanom, vagyis az új alkotmány bevezetését és diadalmenetét.
2013. 04. 12.
Térey János: Termann hagyatéka, Libri Kiadó, Budapest, 2012.
Termann hagyatéka első látásra novelláskötetnek tűnik, mégsem az. Az egész kötet töredékes felvillanások és őrült flashek sorozatából áll. Több szálon kapcsolódnak egymáshoz a történetetek, és végső soron mindegyik elbeszélés a hagyomány át- és megélésére irányul.
2013. 03. 21.
Interjú Anna Laura Cantone illusztrátorral
Anna Laura Cantone az egyik legismertebb és legnépszerűbb olasz gyerekkönyv-illusztrátor. Itthon – a Pozsonyi Pagonynak köszönhetően – két mesekönyvben találkozhatunk a munkáival. Rajzait a humor, a játékosság határozza meg, figurái megnevettetik nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is. Az Andersen- és Bologna Ragazzi-díjas illusztrátor tagja volt az idei Aranyvackor-pályázatokat elbíráló zsűrinek. A díjátadó után készült interjúból kiderül, hogy Anna Laura szeret elhasznált felületekre rajzolni, kedvenc meséje a Piroska, és legutóbbi munkája során Neptunuszt hallevesben ábrázolta.
2013. 03. 14.
Cserna Szabó András-est a Mikában, 2013. 03. 04.
Amikor a jelen sorok írója háromnegyed hét körül a sötét Kazinczy utcáról betámolygott a Mikába, azzal az elszánt tudattal, hogy egy szokásos, mindenre nyitott értelmiségnek rendezett irodalmi esten fog részt venni, ahol újra és újra felmerülnek a fárasztóan hosszúra sikeredett kérdések, hogy valamit megtudjunk az íróról is, és nem csak a műről, kétszeresen is csalódnia kellett.
2012. 11. 26.
Kemény István: A királynál - felolvasóest
Azt hiszem nem is lehetett volna jobb befejezése ennek a rendezvénynek, amely fiatalos, lendületes és közeli volt, s amelynek köszönhetően többet megtudtam Kemény Istvánról, mintha egész este kérdezgették volna. Mert ha az embert a tettei, akkor a költőt a versei beszélik el a legjobban, s nem is kell ennél több.