Felhasználói adatlap
-- Tillmann, J. A. --
felhasználói adatlapjaTillmann, J. A. által feltöltött cikkek:
2023. 08. 12.
Néma Júlia kerámiái kapcsán
Kevés színes emlékem van gyerekkoromból – lehet, hogy az emlékeket is egyszerűbb fekete-fehérben tárolni. Vagy csak fakulnak, elvesztik színeiket, mint a papírfotográfiák.
2020. 12. 12.
Áfra János – Szegedi-Varga Zsuzsa: „Termékeny félreértés / Productive Misreadings”
A költészet a nyelv megformált folyama, hangok hordozzák és képek sorában bontakozik ki. A költők mégsem érdeklődnek különösebben a képzőművészet iránt, ritkán látni megnyitókon vagy kiállítótermekben a nyelv művészeit. Ahogy a művészek sem nagyon forgatnak versesköteteket, nem járnak felolvasóestekre, inkább másfajta könyveket olvasnak. A szó képei persze a festés, faragás és egyéb módon megformáltakhoz képest másként mutatkoznak; a szavak szövedékéből kirajzolódó alakzatok képletesek.
2020. 11. 03.
Kis Péter Meditációs pavilonjáról
Amikor Rikyu, a tea-út mestere a tengermelléki hegygerincen befejezte kertjének kialakítását, első látogatói meglepődtek, mert a mester fákkal és bokrokkal fedte el a tengerre nyíló kilátást.
2019. 06. 05.
Horváth László és Takács Máté Okkult Coaching című kiállításához
Horváth László és Takács Máté Okkult Coaching című kiállítása 2019. június 17-ig látogatható a FUGA-ban.
2019. 02. 25.
Bögös Loránd Önelhallgatás című kiállításához
Ha valamit nem akarunk látni, vagy túl nagy fény ér, lehunyjuk a szemünket, leeresztjük a szemhéjunkat. Sajnálatos módon fülhéjunk nem fejlődött ki. A fülünket nem tudjuk lehunyni, mert híján vagyunk az ehhez kellő ideg-, bőr- és izomberendezésnek... Jóllehet egyre nagyobb szükségünk lenne rá, hisz egyre több nemkívánatos hang hatásának vagyunk kitéve.
2019. 01. 06.
Zeke Gyulának
A szóban forgó pohár körülbelül annyira klasszikus, mint amennyivel mára a marketing kiterjesztette és kiüresítette a jelző jelentését; értve alatta a tegnap vagy tegnapelőtt tartósan forgalomban lévőt, a megszokottat, a bevettet.
2018. 11. 09.
Szolnoki József Idegiológia című kiállításához
Szolnoki kedveli az állatokat; eddigi munkássága legalábbis azt mutatja, hogy nemcsak a baromfiak, hanem más kisebb-nagyobb élőlény iránt is szenvedélyesen érdeklődik. Ezt a filmtörténeti klasszikussá vált Leptinotarsa, avagy privát nyomozati anyag a krumplibogár titokzatos feltűnéséről Magyarországon dokumentumfilmje – és a hatására felállított emlékmű – is tanusítja. Nem kevésbé a Homeopatikus valóság című Ernst Múzeum-beli kiállítása kapcsán megrendezett szimpózium, melynek fókuszában a magyaroszaurusz állt.
2018. 09. 23.
Fodor János tárgyiasult iróniájáról
„Vannak régi és modern költemények, amelyek véges-végig s egészükben is az irónia isteni leheletét lélegzik” – jegyzi meg Friedrich Schlegel, sőt még azt is írja erről az iróniáról, hogy „...mindenen átlát, és mindenen feltételesen végtelenül túlemelkedik, túl saját művészetén, erényén vagy zsenialitásán is...”.[1]
2017. 11. 22.
Melkovics Tamás: Növekvő rendszerek
Melkovics Tamás újabb munkái arra késztetnek, hogy eltűnődjünk az eredetről. A keletkezés és kibontakozás rejtélyéről, a fejlődés folyamatáról. Az alakulás, kibomlás és kiágazás útjairól, labirintikus ösvényeiről. Arról, hogy egyszerű lépésekből, vonalakból, elmozdulásokból, az újra és újra továbbvezető, ismétlődő kiágazásokból hogyan épülnek föl egyre komplexebb alakzatok. Esetében két és három dimenzióban, a képeken és a képeken kívüli térben.
2017. 02. 27.
Turcsány Villő ingái
Az utóbbi időben egyre többször merült föl előttem az inga képe. Méghozzá legalább annyira mozgásának íve, mint az iránya miatt. Lévén az a sajátsága, ahogy lefelé haladva egyre nagyobb lendületet vesz; valamint az, amerre megy: a végpontja felé. Valójában a végletek felé történő mozgása és a növekvő lendület kapcsán bukkant föl a képe – mert ez a végletesség körülöttünk egyre számosabb.
2016. 09. 22.
Kállai Márton: Városi természet – Közösségi Kertek Budapesten
Az ember régóta művel kerteket. Tízezer éve bizonyosan, de meglehet, kezdetei még régebbiek. Vélhetően akkor sem volt mindenkinek, sem saját, sem közös kertje, de bővében volt a térnek, a tájnak, az élő és holt természetnek. Erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, amikor régmúlt időket, vagy sajátunkat, a haladottságunkat vesszük tekintetbe.
2016. 07. 04.
Fridvalszki Márk művészetéről
A légószürke nem a LEGO építőjáték valamilyen új színvariánsa, hanem egy sajátos színárnyalat, ami a szocializmussal és légvédelemmel kapcsolatos. Egykori iskolám alagsorának rejtélyes, vastag és mindig zárt vasajtaját festették ilyen színűre, ami a légópincébe vezetett.
2015. 12. 17.
Gondolatok a jövő múzeumáról
A jövő mindig jövendő, eljövőben van, a múzeumról meg sokáig azt gondoltuk: maga a múlt, közelebbi vagy távoli időszeletekből származó dolgok tárolásának és szemlélésének helye.
2014. 11. 17.
Szatmári Gergely: You Lovely Swans
Az európai elméket időről időre lenyűgözi a Kelet: az eltérő jegyek, a különös formák és az idegen minőségek. A Kelet már az ókori művészeket is vonzotta, a hatására kialakult stílus ázsianizmusként kapott helyet a művészettörténetben. Míg régebben a közeli Kelet egzotikus vonzása érvényesült, a modernség évszázadai során már inkább a távoli Keletre vetült az érdeklődés fókusza. Ahogy aztán az érdeklődés tárgya is változott: a kerámiák, a papír és a porcelán mellett a szellemi fejlemények is egyre inkább képbe kerültek. Leibnizet a kínai írás igézte meg, az univerzális nyelv lehetőségét látta benne, elragadtatásában még a császárnak is írt levelet...
2014. 09. 07.
Schwabenzug/Svábvándorlás
Mi van jelen? Mi valóságos? Miről is van szó? – kérdezi a Schwabenzug egyik német résztvevője. Méltán vetődnek föl ezek a kérdések, mert a projekt alapját érintik: ténylegesen mi is van jelen a svábok valóságából? Miről is van szó – hiszen a közép-európai történelemnek ez a jelensége szinte már nincsen, fokozatosan eltűnt, s leginkább a képzelet fekete projekciós felületeként működik – már nem jelenvaló, csak elbeszélésekből, tudósításokból, fényképekből, levelekből és ereklyékből áll. – Alább a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Staatliche Akademie der Bildenden Künste Stuttgart közös fotóprojektjének megnyitószövegét adjuk közre.
2014. 05. 30.
Nem túl távoli jelen – Az MKE kiállítása
"Régebben a jövő is jobb volt." Ezt Karl Valentin német humorista állapította meg, de az állítás – a humorán túl – tényszerűen is érvényes. A jövőre vonatkozó feltevések tekintetében ezt konkrétan tanúsíthatom: a 60-as évek, amikor felnőttem, a rózsaszín remények ideje volt. Nemcsak a különféle társadalmi és kulturális várakozások tekintetében, hanem a jövő fő műfajában, az ún. tudományos-fantasztikus irodalomban, amelybe belemélyedtem, s nem utolsósorban azért is, mert a szocreál szürke unalmához képest színes világok sokaságát kínálta. – Tillmann J. A. megnyitójának szövegét adjuk közre, amely 2014. május 27-én hangzott el az FKSE Stúdió Galériájában.
2013. 04. 18.
Koronczi Endre 100 Talált Szentlélek című projektje kapcsán a szélről
Egy testben, egy égitesten élünk. Ha erről esetleg elfeledkeznénk, a nehézkedés segít helyreállítani az önérzékelésünket. A gravitáció mellett időről időre egy másik érzéki élmény is közrejátszik abban, hogy ne feledjük el teljesen testünk tényét és helyzetét egy égitesten: a légáramlás. A bőrünket, az arcunkat érő szelíd fuvallat is meggyőző visszajelzést ad testhatárainkról. Egy szélvihar pedig kétségtelenné teheti, hogy egy levegőtenger mélyén élünk.
2013. 03. 11.
FJAKA – A Krapanj Fotóművészeti Műhely kiállítása
A tenger képzetével először alighanem a Babar utazásaiban találkoztam. Ez a színes francia mesekönyv tette számomra valamelyest érzékelhetővé azt, hogy létezik olyan nagy víz, aminek nincs vége. Ahol nincs túlpart; az odaát nem látszik. És rajta messzire vezető utazásokra lehet indulni. Közben persze hajótörést is lehet szenvedni… Ám egy kedves bálna segítségével meg lehet menekülni, és el lehet jutni a legközelebbi szigetre… – Alább J. A. Tillmann megnyitójának szövege olvasható tovább.
2012. 09. 18.
A vizuális zene a kortárs művészetben szimpóziumon (2012. május 25.) elhangzott előadás írott változata
Az eleven test megértő test (…) Észlelésével és mozgásával eleve értelmezi, strukturálja mind a belső, mind a külső valóságélmény szövetét. (…) A test minden orientáció centruma, a térélmény null-pontja, ahonnan minden irány (…) differenciálódik. (…) Mozgása és észlelése átélt egységet alkot, dinamikusan egybetartva az érzéki modalitásokat, mozogva-észlelve formálja önnön világát – írja Merleau-Ponty Az észlelés fenomenológiája című művében