Amerikában már igazi klasszikusnak számít Natalie Babbitt Örök kaland című kisregénye, sok helyen kötelező olvasmány, behatóan foglalkoznak vele az általános iskolai irodalomórákon, ám hozzánk kicsit késve ért el. Így is mindenképpen hiánypótló kötetnek számít, de talán hatásosabb lett volna 15-20 évvel korábban megjelentetni.

Mr. Peabody karaktere az 50-es években tűnt fel a Rocky és Bakacsin kalandjaiban, majd ennek keretein belül kapott egy önálló műsort Peabody valószínűtlen történelme címmel, ami aztán 89 részt ért meg. Magyarul az M2 vetítette 1998 és 2000 között, de nálunk nem olyan ismert rajzfilm, mint Amerikában. A mozifilm megjelenéséhez időzítve az IDW Kiadó képregény formájában is piacra dobta a mesét.

Jason Reitmantól már megszokhattuk, hogy mindig érzelmes, ám összetett, több nézőpontból is vizsgálható problémákhoz nyúl, majd azokat érzékenyen, néha a giccs határán egyensúlyozva, de mégis szerethetően dolgozza fel. Eddig első sorban a modern társadalom kritikáját mutatta be (tiniterhesség, otthontalanság, szingliség), ezért is volt furcsa, hogy ezúttal más alapanyaghoz nyúlt, és Joyce Maynard 80-as években játszódó regényét filmesítette meg.

A Disney-nek ezúttal sikerült megtalálna a közös hangot a gyerekekkel úgy, hogy közben megmaradt mesének a klasszikus, kortalan fajtából.

Az első Percy Jackson mozifilm (Villámtolvaj) után, ami még a könyv rajongóinak sem nyerte el a tetszését, nem sok jót jósoltak Rick Riordan sorozatának a vásznon. Kétséges volt, hogy egyáltalán elkészül-e a folytatás, miután Chris Columbus rendező és több neves színész elhagyta a stábot. Azonban a Harry Potterhez hasonlóan – amit szintén Columbus kezdett, majd más rendezőknek adott át – most is jól sült el Columbus távozása, a projektet a viszonylag ismeretlen Thor Freudenthal (Egy ropi naplója) vette át, és a Szörnyek tengere végül sokkal élvezetesebb lett, mint elődje.

Képregényt, és főként gyerekképregényt kiadni itthon kockázatos vállalkozás, ugyanis hiába szép a mű, ha a vásárló belenéz, és meglátja a szövegbuborékokat, már teszi is le. A képregényvásárlók leginkább a 20-30 éves értelmiségiek köréből kerülnek ki, a gyerekek közül sokan még csak nem is hallottak erről a műfajról.

Két izgága kislány, egy különleges ház és egy több mint százéves titok. Rejtéllyel és kalanddal teli történetet ígér a sikeres, József Attila-díjas szerző legújabb könyve, mely korábbi műveitől eltérően kamaszkorú olvasók számára készült.

Egy világ, ahol nincsenek háborúk, nem jelent fenyegetést sem a globális felmelegedés, sem a halálos betegségek. Scott Westerfeld ifjúsági regénytrilógiájában az emberek boldogok, gyönyörűek és nagyon buták.

A Könyvhét honlapján megkezdett diskurzus folytatásaként szervezték meg a lap munkatársai azt a kerekasztalbeszélgetést, melynek egyik fő kérdése az volt, mitől sikeres a magyar gyerekkönyvkiadás?

A fiatal angol író-illusztrátor, Alex T. Smith kutyás sorozatának harmadik része a könyvfesztivál előtt jelent meg magyarul a Manó Könyvek gondozásában. Ezúttal Claude, a dundi, piros pulcsis, micisapkás kutyus és hűséges barátja, Bolyhos Zokni uraság a parkba indulnak felfedezőútra.

A kilátások tényleg mesések: hétvégén, a Szépírók Társaságnak Irodalmi Fesztiválján kiderült, hogy a kortárs felnőtt irodalom igenis odafigyel a gyerekkönyves szakmára. Már csak az a kérdés, mikor kapnak szót maguk a gyerekek.