A Trafóban látott Vortex, azaz Örvény egy rituálé táncra és aerodinamikai mérnökmunkára, út a nylon három rétegén át a bőrig, mondhatni héjanász a szélfútta démonokkal. Hiába különül el a rítus a nézőktől, hiába külön körben helyezkedünk el, ahogyan a címbeli Nietzsche-idézet is sugallja: mi sem vagyunk biztonságban.

Kókai János társulatának többszörös fesztiválgyőztes darabja, a Kívül tágasabb a pesti művészvilág karikatúrája, amelynek Duna-parti görbe tükrében nemcsak saját vicces arcunkat látjuk, de a mesebeli aranyhalat is kifoghatjuk, még ha hajléktalan utcazenész lesz is belőle, mire partra vetődik.

"Ha lesz egy férfinak lázadó és engedetlen fia, nem hallgat apja hangjára és anyja hangjára, és meg bár megfenyítik, utána sem hallgat rájuk. Ragadja meg őt apja és anyja, vigyék ki a város véneihez a helység kapujába, és így szóljanak a város véneihez: Ez a fiúnk lázadó és engedetlen, nem hallgat a szavunkra, dorbézol és részeges. Akkor kövezzék őt halálra a város férfiai mind. Így irtsd ki a gonoszt a körödből! Egész Izrael hallja meg ezt, és féljen." (Mózes V. 21:18, 19) A Gólem Színházban láttuk a Ha lesz egy férfinak című Visky András-darabot.

Mundruczó Kornél legújabb rendezését, a Szégyent nehezen emésztjük. Nehéz darab, nem könnyű elhelyezni színházi élményeink között. Vitán felül erőteljes, hatásos, súlyos előadás. Ami vitatható, elég-e ez egy nagy színházi élményhez.

Jack London regénye csupán egy szólam abból a polifon prózai kórusműből, amelynek hangjait a lett rendező, Alvis Hermanis jórészt a színészekre bízta. A végeredmény karneváli-bestiális körjáték, melynek során egy-egy színész hol embert, hol kutyát alakít, és nem mindig egyértelmű, mikor melyiket.