Két generáció – a kezdet és a vég – az idei VeszprémFesten. Az egyik megnyitotta, a másik befejezte. Ha most 30Y koncertről írnék, akkor ideírhatnám az egyik sorukat: „akkor kezdem el, amikor más már befejezte”. S hogy ki kezdte az egészet? A Supertramp társ-alapítója, dalszövegírója és énekese, Roger Hodgson adott hangulatos koncertet a Nagyszínpadon.

A Müpába tévedtem, ott is a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermébe. Leszálltam a villamosról, átsétáltam a zebrán, s mellettem hirtelen gimnáziumi tanulóknak kinéző fiatalok szaladtak a Művészetek Palotája felé. Az egyik fiú futás közben odaszólt az egyik lánynak: "magassarkúban futsz? de szeretem az ilyen lányokat!", míg a másik fiú azt videozta le, ahogy az előtte levő másik lány mókásan rohan a helyszín felé, mint valami őzgida. Idilli helyzet volt. Fiatalság és bolondság és csodálatosan színpompázó épület a háttérben. Ékes példája volt ez az egész jelenet annak, hogy az idő rohan, mi pedig szaladunk utána, hogy azért lépést tartsunk vele.