Még Tápon ismertem meg Csusztát, a Hegysoron, Isten háta mögött, hol Don Quijote pörög s pödri bajszát, hol Jeszenszky Jézus téríteni próbált, hol kell a napi doboz cigi, mert túl jó a levegő, és néha csalánfőzelék, máskor tejfeles langalló a betevő, hol Bárdos-Deák Ági az egyik énekes evő, hol szert tettem a gitáros ingére - be volt bszva, pechére, hol közel a focipálya, de fröccsözik a labda királya és legutóbb, mikor lent voltam, én is úgy bebsztam...

Késő délután gyorsan még haza, focicsuka le, zuhanyba be, kis rakott kel, aztán cigivel a fül mögött, motorral a kocsik között, majd metróra át (elől hagytam a focicsukát), mozgólépcsőn fel (fent Marczinka Csaba a számítógép-automatánál), Merlin előttem (hol fehér nincs, csak rosé, hosszúlépés négyötven (!!!), de a csapos lány nagyon oké, keble csoda, mindenki odabújna), leülök a sarokba, kezdődik a Mélyszaka.

Elakadtam a cikkel, Jorgosz. Elég hamar, tegyük hozzá. Bassza meg!!! Rossz az is, amit eddig írtam - de legalább nem sok. Az a Jorgosz cikk baja, hogy ilyen ócska poénok jönnek. Vágod? Pedig komoly a téma. Lehet, hogy ez a baja. Lehet, hogy nem kellett volna rám bíznia az Endrének. Most már mindegy. Endre baja.

Leül egy asztalhoz, a könyökét fölteszi, állát tenyerén támasztva meg, a távolba bámul, és csak ül, mint aki valamire vár, de tudja jól, hiába vár, csak Klári jön néha, hogy bevigye kiivott poharát, hogy kicserélje piszkos hamutálját…

A koncertünk nem sikerült. Szétesettek, és lámpalázasak voltunk. A Kaori szunyókált, a Spenót folyamatosan a hátam mögé nézett. Azt hittem, hogy szivarozott, vagy be van állva, de kiderült, hogy egy nőt várt a bejárat felől. Én kettejük között vergölődtem az „ellenséggel” szemben. A Másik János csak annyit mondott, hogy hősies koncert volt. Ujj Zsuzsi és a Csókolom.