Az Udinében évről évre szabadjára eresztett ázsiai filmdömping sodrásából ugyan mindig ki tud emelkedni néhány maradandó értékként kanonizálható alkotás, a féktelenül áramló mozgóképfolyamot leginkább a fel-felbukkanó kuriozitások és furcsaságok szabályokat nem ismerő keveredéseként írhatjuk le.

A 2004-es Sundance-en nagy sikerrel bemutatkozó Találmány című kisköltségvetésű, szerzői szellemű sci-fivel a szoftwermérnök-matematikus Shane Carruth formabontó, egyéni gondolkodású zseniként robbant be a filmvilág köztudatába, második egészestését így fokozott várakozás és kitüntetett figyelem övezte. A Feltörő színekkel Carruth nem vall szégyent, hiszen hű tud maradni önmagához, miközben kártyáit alaposan megkeveri, és ez majdnem elegendő ahhoz, hogy végig érdeklődéssel figyeljük vízióját.

Az ázsiai filmek elsőszámú európai rendezésű mustrájának idei kiadását visszafogottabb felhajtás, de töretlen lelkesedés jellemezte. A fesztivál első felének filmjei ritkán ajándékoztak a nézőknek felhőtlen jókedvet és optimizmussal teli pillanatokat, de a publikumot ez sem tántoríthatta el a távoli kontinens különböző tájairól érkező celluloidhősök – többnyire hányattatott – sorsának végigkövetésétől.

A nagy sikerű A gyűlölet után tizenhat évvel Kassovitz újra egy erős hangú politikai manifesztumként is olvasható filmmel jelentkezett, melyben a francia hatalom fennhatósága alatt élő kisebbségi közösségek elkeseredett érdekérvényesítési harcát állítja alapvető morális kérdésfeltevéseinek középpontjába. Az idei Titanic Francia zátonyok szekciójában bemutatott darab és a mára kortárs klasszikussá vált 1995-ös alkotás ugyan párhuzamba állítható a hangsúlyos társadalmi szerepvállalás és néhány emblematikus formai megoldás mentén, de a korábbi mű játékosabb hangvételű történetmesélését a Lázadásban szisztematikusan felépített traumafeldolgozás váltja fel.

A hangyaPASS#01 ötödik filmje, a Vagyunk, akik vagyunk kapcsán Jorge Michel Grau rendező, Nicolás Celis producer és Francisco Barreiro színész részvételével online beszélgettünk a mexikói új filmről, emberi drámákról és horrorba oltott társadalomrajzról. A folytatásban olvasható az interjú szövege! Aki videó verzióban is kíváncsi az alkotókra, az pedig kattintson IDE!

Rendkívül találó filmpárral örvendeztette meg közönségét a Titanic fesztivál, ugyanis a svéd rövidfilm és a belga áldoku egymásra válaszolva dolgoz ki groteszk társadalomrajzot a klasszikus horrorikonok mutációját beépítve képletébe.