Csak ad, de nem nyújtja a kezét. Két teleírt tája van. Ha akarja, betolja a tükreit ebbe az ürességbe, és akkor megtelik értelmezhető allúziókkal, érzékenységgel, filozófiával, szenvedéssel, felismerhető figurákkal és helyzetekkel. Ha nem akarja, kitolat ebből a lírai térből, megy a vonat 79 felé, a 0. pont irányába, fogantatása irodalmilag értelmezhetetlen helyszínére. A reális irány egy költő számára nem is igen lehet más, ennek a visszafelé vezető útnak a megértése.