Szeretjük mi ezt az Oscart, csak nincs sok közünk a gála első néhány órájához? Megragadom a lehetőséget, hogy röviden bemutassam a két rövidfilmes kategóriája jelöltjeit, és kedvet csináljak hozzájuk, vagy éppen kritizáljam őket. Hátha így hozzá tudok járulni az "Oscar-élményhez" és számtalan hozzám hasonló éjszakai kanapéharcos diadalához az álmosság felett.

A Disctrict 9 nagyot robbant. Klasszikus tudományos-fantasztikus élmény volt, nagyon rég nem látott érzékenységű, a ma világának húsába vágó sci-fi-dráma. Egyetlen nagyon eredeti, "south-african" nézőpontra épült, amit a dokumentarista stílusban filmező Neill Blomkamp gyakorlatilag otthonról hozott magával. De! Ha csak egy ötlete volt, miért írt új forgatókönyvet? Pótol egy jó story line-t Matt Damon?

Családi tragédia következik másfél órában: halállal, megcsalással, sírig tartó pereskedéssel. Boldogtalan és szétszórt családunk bemutatkozik, elbúcsúszik, "meg is tér" őseihez. Mellé természetesen epres joghurttal töltött ananász dukál, kis mahi sok jéggel, ukulele-szó és pálmafa suhogás… vajon létezik halál a menyországban? Mahalo!

A Marvel idei hősfilmjei két kategóriába sorolhatók: az X-Men és a Bosszúállók (The Avengers) előzményfilmjeinek körébe. Ez utóbbiak közül a jobb alapanyag nyilvánvalóan a Thor számára adatott: kultikus isteni világ és dimenzióugrások, nagydumás hős, természetfeletti erő és Kenneth Branagh. Amerika Kapitány nem rendelkezik látványos képességekkel, nem is különösen kidolgozott karakter, viszont nemzeti hős. És ebből az alapanyagból sikerült mégis valami egész kellemeset összegyúrni.

A sasvadász fia német-svéd-dán koprodukcióban összehozott családi film(dráma) egy mongol sasvadász család engedetlen gyermekéről. A hegyvidék és a poros nagyváros komor díszletei között játszódó történet szívmelengető: az ifjak lázadása és a hagyományokhoz való visszatérés, a civilizáció hamis dicsfényének bizonysága jó vonalvezető. Csak éppen az egész nagyon ismerős. Ne várjunk mély belső-ázsiai lélektant, hisz ez a film is csak a mi, nyugati fiatalságunkról szól!

Diderot színész-ideálja számára a legfontosabb „mindenekfelett a biztos ítélőképesség, tehát hogy a színész hideg fejjel, higgadtan figyelje meg önmagát. Egyszóval: sok éleslátás és semmi érzelem! A színész tudjon bármit színlelni, vagy ami ugyanaz, bármely jellemet, s szerepet egyforma készséggel színpadra állítani.” Darren Aronofsky Fekete hattyújában az ideges, törékeny Nina előtt nem a tánc kihívása áll, aminek kifogástalan mestere. Kihívása a szerepben, vagyis a színészi feladatban rejlik. Mivel pedig a fekete hattyút eljátszani nem tudja, Nina számára csak az átváltozás marad.