Garaczi újabb „lemúrkönyve” az előző kettő folytatása a nélkül, hogy közvetlen kapcsolat lenne köztük, mondjuk, történet-alakítási szinten, noha találhatunk konkrét utalásokat a Mintha élnél és a Pompásan buszunk! című opuszokra. Az összefüggés a három regény között nagyon laza, tulajdonképpen mindössze egy egyszerű időbeli linearitásra alapozódik, tudniillik a főhős fölnövekvésének kronológiájára. Ebben a sorban érkeztünk most el a kora ifjúkor idejébe, mely egy tizenkilenc éves fiú esetében mi más is lehetne, mint a katonaidő.