Már csak néhány napig látható az Istenhegyi úti Volksbank Galériában a Bretus Imre által kurált, kortársakat modernekkel együtt szerepeltető tárlat, amelynek kiadványához Dúl Antal mellett engem is felkért egy katalógusszöveg megírására. Szíves hozzájárulásával ezt közlöm most online.

Egy elégedetlen független kurátor kamasz hévvel nekimegy a neki nem tetsző hazai művészet-termelési folyamatoknak. Szakmai és ideológiai szövetségesei meglepődnek elszántságán és cserébe nem hagyják, hogy eltemesse őt a roskatag rendszer. Az olvasók kukkolás-ösztönére nagyban építő személyes beszámoló egy esélyesen szarkafarok-leszakasztó vállalkozásról.

A Kölnben élő művész-művészettörténész 1971-es koncept fotósorozata e tárlat. Utólag, mintegy visszavetítve az ezredforduló körül született, és nemrég kiadott tanulmányai ismeretében ezen szövegek illusztrációjaképpen is pompásan megfelel. Tudom, hogy ez a fajta megközelítés nagyon veszélyes, de most élek vele; sőt, a kiállítás, valamint a tanulmánykötete (Művészet az ezredfordulón – Palatinus, 2006) is jelen időben annyira összecseng, hogy nem tartom értelmét nem tudomásul venni, milyen következetes a szerzőjük.

Ezzel el is mondtam mindent. A dinamikusan fejlődő, tehát egy részről tönkrevágott belső VII. kerület legrokonszenvesebb forprofit fábafejszevágása a Boulevard&Brezsnyev Galéria. Nagyon szorítok nekik, hogy kibírják saját színvonaluk átmentését, több éven keresztül, durvább kompromisszumok nélkül.