Egy főváros, egy este, két cirkuszi elemeket felvonultató produkció premierje. A Recirquel esetében fiatal, végzős artistacsapat, a Duda Éva Társulat előadásában dörzsölt, sokat látott táncosok. Előbbinek a magasság mindennapos közege, utóbbinak talán csak egyszeri felfedezés és tapasztalat. Az egyiknél hátra, a másiknál előre dőltem.

Előrebocsátom, hogy ha igazán kemény vagyok, 12 órányi táncot kaphattam volna jelképes 29 forintért: 25 nagyterembéli produkciót, 5 kisebb térbe helyezett, közönségbe vegyülős improvizációt és néhány déli verőn izzasztó gyakorlati táncórát egymás után, illetve rázva, nem keverve. Én ezúttal 9 rövidebb-hosszabb előadásrészletet, 3 improvizatív előadást és a külhoni fellépővel való kvaterkázást választottam, mindez így is 6 órányi, örömteli jelenlétemet szavatolta a Merlin Színházban a tánc világnapján, 2012. április 29-én.

A Pilobolus Társulat Amerika egyik leghíresebb exportcikke, melyet hagyományosan a táncegyüttesek közé sorolnak, de ahogyan a művészeti vezető is mondja: ők speciális kategória. Különösen igaz ez a február végén Magyarországra érkező Shadowland című darabjukra, mely az ókori eredetű árnyszínház, a narratív elvű táncjáték és egy cirkuszi mutatványsor elemeit egyesíti. Az alapító-művészeti vezetővel, Robby Barnettel és két táncosával egy bécsi fellépést követően beszélgettünk.

A Trafó 200% tánc sorozatának tavaszi szezonjában két brit, a Random Dance és Russell Maliphant valamint a belga Rosas mellett a magyar Duda Éva Társulat léphetett fel. Darabjukat, a Rumble-t igazi hímdarabként hirdették: a férfi mint az „ösztön én, a civilizált ember és a homo ludens kreatív küzdelme”. Túl általánosnak hangzik? Nem állít semmi rendkívülit? Ugyanez egy nőre is igaz lehetne? Kellemes ötven percet töltöttem el, de ezen az estén nem tudtam meg semmi rendkívülit a férfiakról.