Monoton hétköznapok, rendszer, ábrándozások, üzlet testi-lelki viszonylatokban, hiány és iránytalanág, rezignáció, szüntelen harc önmagunkkal. Zsoldosok, rabszolgák, érdek, alku, irodaházak, iparnegyed, barackfaliget, elmulasztott lehetőségek, a vágy, hogy felcsapjunk valaki másnak. Egy verseskötet a (kortárs?) kapitalizmusból.

Kolozsvárt, a maga kolozsvárságában, nagyon szeretem. Itt nőttem fel, de nem is ez az érdekes, Kolozsváron mindig történik valami. És nem a kulturális eseményekre gondolok, bár azok is vannak, dögivel. Nem is a nagy hagyományt őrző-védő mindenfélékre. Kolozsvár mozog.

H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója és a Romániai Magyar Könyves Céh alelnöke a kiadóban várt minket kedden délelőtt. A kolozsvári Ünnepi Könyvhétről kérdeztük, mint szervezőt.

Nem mindennapi költő Bálint Tamás. Közgazdász, aki túl van a második verseskötetén és több díjon is. Vele beszélgettünk egy kolozsvári kávézóban.

Bálint Tamás Visszaút a fekete folyón című kötetét mutatta be Kolozsváron péntek este Balázs Imre József. Mindjárt egy Omega-dalt idézett: „egy negyvenéves könyvelőnek furcsa álma volt, pénzt adott egy rockzenésznek s este ő dobolt.”

Június másodikán 16 órakor 71 év után először ismét elkezdődött az Ünnepi Könyvhét Kolozsváron. Ünnepélyes megnyitó, álltunk a Mátyás király szülőháza előtti téren, kánikulában, míg felhangzottak a szövegek. Az ember azt gondolná, ha könyv és ünnep, akkor nem közhely.

Tartalmas beszélgetést moderált Csordás Gábor az EurópaPontban pénteken. Szó esett irodalmi és kulturális krízisről, blogokról, könyvekről, kiadókról, piacról, jövőről. Centrum és periféria az irodalomban – és mindenhol. Az alig másfél órás beszélgetés alatt annyi minden elhangzott, hogy megállás nélkül mozgott kezemben a toll. Legszívesebben esszét írnék minden harmadik mondatról. Talán majd máskor, vigyázni fogok a jegyzetekre.