Ahogyan a forma is képlékeny, az elbeszélői stílus is a komolyság-farsz mezsgyéjén mozog. A narrátor Zsombor részletekbe menő őszinteséggel vall életéről, és egyszerre távolságtartó gúnnyal bohózatot csinál abból. Szüntelenül elemzi, értékeli minden mozzanatát. Halmozott önreflexió, amely gyakran önmarcangolásba torkollik. Zsombor, aki leginkább csak magasrepülésben vagy abszolút mélységekben tud létezni, a férfiasságról is végletekben gondolkozik - Geiszt Hanna kritikája.