A Hadik kávézóba igyekeztem, Csobánka Zsuzsa könyvbemutatójára. Mivel nem egyszer és nem kétszer volt már szerencsém a Hadikban ülni, volt egy kép a fejemben, mire számíthatok, ha a csigalassú 47-es végre átvánszorog Budára. Amit azonban ott találtam, nem az volt, amire számítottam. És ezen nem a zsúfolásig megtelt galériát értem.

A vihar szeme ugye az, amikor a tornádó közepén van egy oszlopnyi szélcsend. Zajlik persze minden, röpülnek a házak ott körül, meg autók, ahogy kell, de van egy vékony sáv, ahol fel lehet nézni csendes nyugalomban a tiszta égig. Hát ez volt csütörtökön. Nagyjából.

Pár napja próbáltam egy ismerősömnek elmondani, hogy mi is ez a JAK-tábor, a szigligeti. Ez az éves találkozó, seregszemle, és velős rágógumi az agynak. Plusz buli és élő irodalmi közeg, sokak nyarának csúcspontja. Mert Sziget és Prodigy ide, VOLT és Moby oda, lehet Kapolcsi műbiomézeskalács és kézművesfagylalt a szív helyén – Szigliget az Szigliget. És eljött megint, evoé!

Orbán Ottó jelentőségét méltatnom komikus igyekezet lenne. Orbán Ottó olyan, mint a monolit a 2001 Űrodüsszeiában, vagy mint a menhir Baka István gyönyörű versében. Hol szikárabb volt, mint Hasfelmetsző Jack, hol terjengősen és tragikusan omnipotens, mint Oda Nobunaga. Mindent tudott. És milyen volt a PIM-ben rendezett születésnap?

A futó zápor utolsó sóhajaival mit sem törődve járkált a kora vasárnapi időponthoz képest meglehetős mennyiségű ember a Vörösmarty téren, és nem véletlenül, de a színpad előtti széksorok sem maradtak üresen, amikor Lator László és Tarján Tamás beszélgetni kezdett. Az Európa kiadó programjaival folytatódott tehát a 82. Ünnepi Könyvhét – mi is ott áztunk.

„Majd egyszer később, amikor épp az ilyen mondatoknak már nem lesz értelme, mondhatatlanok lesznek, mert annyira más lesz az irodalom helyzete – és a miénk őbenne –, egyszer később, évek múltán, majd azt mondjuk: az a bizonyos könyvhét, amikor a parsifal, parsifal megjelent.” Esterházy Péter. Én ott voltam.

Aki irodalmat kedvelő külsősként jegyet vált és beül a Magvető Kiadó ünnepélyes könyvheti bemutatójára a Radnóti színházba, kicsit úgy érezheti magát, mint egy UFO-hívő, ha váratlanul levelet kap az 51-es körzetből, hogy igazán itt lenne az ideje, hogy beugorjon és leüljön egy kávéra E.T.-vel és a Men in Blackkel. És hogy mi a hatásosabb, a Magvető illusztris szerzői gárdájának kétharmada, midőn egyetlen csoportban állanak, akár a dologtalan angyalok a megváltás másnapján, vagy az, ha egy rendezvény a szó legjobb értelmében vérprofi, azt tényleg döntse el más.

Vannak beszélgetések, ahová azért megyünk el, mert szeretnénk látni egyik vagy másik szereplőt – függetlenül attól, mit mond. És van a fordítottja is, ahol inkább a téma ígér, szereplők ide vagy oda. Meg nyilván van pár, ahol mindkettő, mert nem lehet eldönteni – vagy inkább nem lehet előre tudni. Az Új Nautilus estje Bartis Attilával pontosan ilyen volt.

A 18. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik legfontosabb eseménye kétség kívül a szombat délutáni Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának beszélgetése volt. Mivel a szereplők létszáma a két tucathoz közelített, a beszélgetés két részre lett osztva, mely nem csak az átláthatóság kellemes érzését hozta magával, hanem a nagyobb társaságbeli könnyed beszélgetés lehetőségét is megőrizte, egy igen szerencsés kombinációban. A rendezvény első felében az osztrák, a svájci, a szlovén, a brit, a finn, az olasz, a lengyel, a szlovák és a magyar szerzőket láthattuk.

Amikor a lassan, de egyre biztosabban szállingózó közönségnek szombat reggel Darvasi László (ez esetben moderátori szerepkörben) elkezdett mesélni egy történetet, azon gondolkodtam, hogy ha nem emelik ki beszélgetésükben, honnan is tud Esther Kinsky magyarul, merthogy tud, ez rögtön az elején kiderült, akkor arra én most biztosan rákérdezek. Mert én nem tudtam. Aztán kiderült, de nem csak hogy honnan, hanem az is, hogy jobban, sokkal jobban, mint nagyon sokan.

A Szépírók Fesztiváljának vasárnapi kezdőprogramja, a Barak László-Mila Haugová beszélgetés több vonatkozásában is igen érdekesnek ígérkezett – valamiért mégis meglehetősen kevés érdeklődőt vonzott. Kár érte, nagyon jó volt.

Francia filozófia, kortárs orosz szerzők regényei, külföldi próza és dokumentumregények – ami összeköti őket, az az Ad Marginem Press. Főszerkesztője a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra látogat a könyvszakmai ösztöndíjprogram keretében, mely külföldi kiadók, szerkesztők számára teszi lehetővé a magyar könyvpiac megismerését. Interjúsorozatunkban a Budapest Editorial Fellowship Programme résztvevőit kérdeztük.

Luis Miguel Solano 2004-ben alapította független könyvkiadóját. Szépirodalmat, főleg regényeket, biográfiákat és memoárokat jelentet meg. A spanyol művek mellett a Libros del Asteroide törekszik olyan külföldi szerzők alkotásainak felfedezésére, akik Spanyolországban még ismeretlenek. A PRAE.HU olvasóinak elmondta, magyar szerzőkre is vadásznak. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra a könyvszakmai ösztöndíjprogram keretében látogat, mely külföldi kiadók, szerkesztők számára teszi lehetővé a magyar könyvpiac megismerését. Interjúsorozatunkban a Budapest Editorial Fellowship Programme résztvevőit kérdeztük.

Krusovszky Dénes első, 2006-os kötete után, gondolom, nem én voltam az egyetlen, aki várta a folytatást. A ritka önfegyelemmel megírt, csendes Az összes nevem egy ígéretes pálya kezdetének tűnt, ahogy azt mondani szokás. Az Elromlani milyennel Krusovszky most beteljesíteni látszik ezt az ígéretet. Méghozzá nem is akárhogy. Hol kezdjem?