Mi történik akkor, ha személyes történetünk elején csak hiány, elhallgatás van? Hogyan lesz képes a holokauszt borzalmai elől csecsemőkorában megmentett erdélyi/romániai színésznő ezzel a „sorstalansággal” szembenézni, színpadi szerepein túl saját személyiségét megkonstruálni? Ha sorban lehántjuk a hagyma rétegeit, a végén mi marad? – teszik fel a kérdést az előadás végén. Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című regényének színpadi adaptációja Gáspár Ildikó rendezésében képes az ismerős kérdésekre új válaszokat adni, és a nézőket saját válaszaik megtalálására ösztönözni.