Június 6-án folytatódott a Kötetlenül rendezvénysorozat a Kis Présházban. Horváth Florencia vendége ez alkalommal Hajdu Levente volt. A beszélgetés során többek között szó esett képzőművészet és irodalom kapcsolatáról, vers- és prózaírás különbségeiről, valamint a „gerilla művészetről” is. A szerző – képzőművész énjét nem meghazudtolva – egy kisebb installációval készült a beszélgetésre. A csipkés abrosszal terített asztalon kiskori önmagával nézhetett farkasszemet a közönség.

Krasznahorkai László újabb hamis prófétával vezeti meg szereplőit és olvasóit. A Sátántangó Irimiása, Az ellenállás melankóliájának hercege és a Báró Wenckheim hazatér címszereplője után megismerhetjük Kada Józsi bácsit, aki IV. Béla és Dzsingisz kán leszármazottjának, a magyar trón örökösének tartja magát. Abszurd elképzelés? Végül is, ha újra vannak vármegyék és főispánok, miért ne lehetne egy kilencvenegy éves villanyszerelőnek tanult király is? A Zsömle odavan látlelet jelenünkről, a bizonytalanságok korszakáról, melyben minden információ igazság és hazugság határmezsgyéjén billeg.

Van a költészet, van a líraelmélet, és van Závada Péter legújabb könyve a kettő határánál. Hangzatos megfogalmazásnak tűnhet, pedig A muréna mozgása valóban arra tesz kísérletet, hogy a kettő közötti képlékeny tartományt közelebbről is megvizsgálja. Ezáltal szépirodalom és teoretika, fikció és történetiség nem egymással szemben álló jelenségekként bukkannak fel, hanem olyasmikként, amelyek elkerülhetetlenül kölcsönös viszonyban vannak egymással. Az elemző igényű szövegek tétje így abban áll, hogy azok mennyire képesek az eltérő nyelvi regiszterek és tartalmi sajátosságok gondolati és esztétikai összehangolására.

Március 9-én mutatták be Fehér Enikő első novelláskötetét a Nyitott Műhelyben. Az esten többek között szó esett a könyv különös műfajstruktúrájáról, szürreális és groteszk történésekről, valamint a mindenhol felbukkanó, rejtélyes karakterekről. A szerzővel Smid Róbert irodalom- és kultúratudós, kritikus beszélgetett.