Az animációs filmek vizsgálatakor többnyire a mozgatás stílusa a domináns elemzési szempont. Jobb esetben a műfaj és az élőszereplős filmek közti különbségtétel, így az animáció látszólagos vizuális és dramaturgiai szabadsága kerül fókuszba. Amikor a filmes szempontok egy az egyben nem érvényesíthetők, akkor finomhangolás helyett a műfajt gyakran mintegy „átpasszolják” a képzőművészet térfelére, kezdjenek vele a művészettörténészek, amit akarnak. Mindazonáltal léteznek hibrid vizsgálati és megfigyelési stratégiák, melyekkel megfoghatóvá válik az alkotók által gyakran intuícióvezérelt tervezési folyamat, ami az oktatásban vagy a különböző alkotói folyamatokkal kapcsolatban felmerülő interdiszciplináris művészeti gyakorlatban is hasznosítható.