Felhasználói adatlap
-- Mátrai Titanilla --
felhasználói adatlapjaMátrai Titanilla által feltöltött cikkek:
2015. 03. 25.
Vízi bábjáték Vietnámban
Aki nem látott vízi bábjátékot, az nem látta Vietnámot – hirdeti a saigoni Golden Dragon Water Puppet Theatre. Még ha ebben az állításban van is némi túlzás, a vízi bábszínház valóban érdekesen mutatja be, hogy hogyan éltek az emberek akkoriban, amikor a műfaj kialakult.
2014. 09. 12.
Falstaff japán bábszínpadon
XVII. századi japán kocsma. A szake, a sült hal és a miszoleves mellett fish and chipset és marhasültet is felszolgálnak. A sarokban Shakespeare egy hordónak dőlve írogat. Mindeközben Faruszu no Taifu avagy Faruszu uraság vagy inkább Falstaff meséli, hogyan győzött le kettő, azaz inkább száz útonállót.
2014. 07. 02.
Tokiói interjú Kovács Gézával, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatójával
"Ez az utunk a szó legszebb értelmében vett vándorcirkusz. Tegnap Tokióból utaztunk Nagojába, ott este koncert, ma délben vissza Tokióba, este itt újabb koncert. Holnap pedig megyünk tovább Kiotóba" – mondja Kovács Géza a zenekar japán turnéjának egyik állomásán, Tokióban.
2014. 02. 14.
Vágvölgyi B. András könyvének új kiadásáról
"E könyv ambíciója, szemtelenül, hogyan másként?, a technosvábbogár-, bizniszcsótány-, sámántücsök- és munkahangyavilágba bepillantani primer megtapasztalással, naplószerűen, a mindennapok kultúrájának eszköze segítségével" – írja előszavában Vágvölgyi B. András, és ezen alapelvek mentén vezet végig bennünket a japán popkultúra bugyrain. Szemtelenül (hogyan másként?), kíméletlenül, és mindezzel együtt szórakoztatóan.
2013. 09. 25.
A kékszakállú herceg vára a tokiói Metropolitan Színház koncerttermében
Ugyan, mit is érthetnek a külföldiek a japán klasszikusokról? – tették fel nekem sokszor a kérdést kutatásom során. Mindig visszautasítottam ezt a megközelítést, és próbáltam meggyőzni az illetőt a művek sokrétűségéről, hogy azonos mű másnak mást mond, és hogy ezek a különböző, adott esetben a már bevett értelmezéstől eltérő gondolatok is mind létjogosultak. Bartók A kékszakállú herceg vára tokiói előadása után azonban bennem is hasonló kérdések kezdtek motoszkálni a japánokra nézve.
2013. 03. 18.
A színpadon két, amúgy előkelő nővér veszekszik, mindkettő ugyanazt a férfit szereti. Az egyik szerzetesnek áll, a másik pedig, mivel menekülnie kell, kurtizánnak öltözik. Ez a nevetségesen groteszk szellemiség lengi be a tokiói Nemzeti Színház előadását, mely mint a mellékelt ábra mutatatja, a 21. században is erős hatással bír.
2013. 02. 06.
Egy s más a japán tradicionális nó világából
"Ebben a világban az ember nem lehet elégedett, különben nincs tovább" – mondja Szano Genki, az ifjú nószínész. A nó különlegesen zárt világáról, a nószínészek mindennapjairól és a legutóbbi fellépéséről beszélgettünk vele.
2012. 12. 17.
Viszlát, Nakamura Kanzaburó!
December 5-e szomorú nap volt a magyar színházi világnak, Hollósi Frigyes halálára sokan gondolunk fájdalommal. Alig pár órával korábban egy nagyszerű kabukiszínész, Nakamura Kanzaburó is itt hagyott bennünket.
2012. 12. 04.
Új nó Jokohamában
Az új nókat nem szokták szeretni – súgta oda a közönségnek bevezetőjében a főszereplő. Való igaz, a tradicionális színháztól elvárás, hogy maguk a darabok is régiek legyenek, és elsiklanak afölött, hogy valamikor azok is újak voltak. Tény az is, hogy több méltatlanul nónak nevezett modernkori előadást lehet látni, így a közönség reakciója nem teljesen alaptalan. Az Ibaraki démon azonban nemcsak színvonalas előadás, a klasszikus történet, a műfajok közötti vargabetűk is izgalmassá tették az estét.
2012. 11. 15.
Schillingék a Festival Tokyón
"Ez egy kritika az értelmiségről. És azt az attitűdöt is meg akarja mutatni, amikor egy budapesti értelmiségi leutazik egy távoli faluba, és azt hiszi, hogy ő az okosabb, megmondja a tutit" – állítja Sárosdi Lilla, aki a színpadon is, és az életben is Lilla. A papnő című előadásról, beszélgettem vele a Krétakör tokiói turnéján.
2012. 11. 02.
Magyar animációs filmek Tokióban
Miközben magyarországon a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivál előkészületeinek fináléjában tartottak, Japánban egy teljes estét szenteltek a magyar animációs filmeknek. Bár csak véletlen egybeesés, hogy minderre október 23-án került sor, a körülmények összjátéka úgy hozta, hogy közel száz japán és néhány magyar néző magyar alkotásokkal ülhette meg a forradalom évfordulóját.
2012. 10. 29.
Yeats A csontok álmodása Tokióban
Adott egy hatszáz éves japán nódarab, melyből a XIX. században egy amerikai tudós nyersfordítást készít, majd egy másik amerikai ezt átdolgozza, és kiadja a XX. század elején. Nem sokkal később egy ír költő ebből ihletet nyer, és készít egy ír nót. Végül egy japán professzor ezt a Japánból exportált művet visszaimportálja Japánba, és készít belőle egy modern nót.
2012. 09. 10.
Az Örkény Színház vendégjátéka Tokióban
A szereplők félelmetesek, de azért aranyosak – mondták többen is a közönség soraiból az Örkény Színház groteszken humoros előadásáról, a Jógyerekek képeskönyvéről. Nem mellesleg a közönség ezúttal japán volt. Mácsai Pált, a színház igazgatóját és Ascher Tamást, az előadás rendezőjét kérdeztem Tokióban az első előadás után.
2012. 06. 15.
Beszélgetés Fonyó Gergellyel és Neményi Ádámmal a tokiói EU Film Days alkalmából
Két héttel azután, hogy a József Attila Színház levette műsoráról a Made in Hungaria musicalt, a Made in Hungaria mozifilm megérkezett Japánba, hogy megmutassa a helyi közönségnek, mi is az a magyar virtus. Minderre a tizedik EU Film Days keretében, Tokióban került sor, ahol a fesztivál nyitóelőadása is a Fenyő Miklós történetéből merítő alkotás volt. A Magyar Nagykövetség meghívására a nyilvános vetítésen és az azt követő beszélgetésen jelen volt a film rendezője, Fonyó Gergely, akihez csatlakozott a film producere, Neményi Ádám is. Kettőjüket kérdeztem első benyomásaikról a tokiói vetítés után.
2012. 06. 07.
Az International Theatre Company London Macbeth-előadása Tokióban
Immár hagyománynak számít, hogy az International Theatre Company London körútjain Japánba is ellátogat. Ez alkalommal Shakespeare Macbeth című darabjával érkeztek, azt mutatták be saját egyéni stílusukban és szokásos virtuozitásukkal.
2012. 06. 03.
Nem sűrűn történik meg az emberrel, hogy Tokió külvárosában egy sabu-sabu étteremben két illusztris tubás társaságában költsön el egy vacsorát. Nos, velem ez történt. A veterán amerikai Roger Bobóval, a tokiói Muszasino Egyetem tanárával és az ifjú, világszerte ismert magyar Szentpáli Rolanddal, a hongkongi zenekar tubásával nemcsak a japán kulinária, hanem a tuba rejtelmeibe is betekintést nyerhettem. A beszélgetés angolul folyt, sok nevetéssel megtűzdelve, melyet csak a pincérnő magyarázatai szakítottak meg az ételek helyes elfogyasztásáról.
2012. 05. 15.
Egy s más a koreográfusról
Seregi László, a magyar táncélet legnagyobbjainak egyike, május 11-én hunyt el. Halálával nemcsak a szakma, mi mindannyian szegényebbek lettünk, egy csodálatos embert veszítettünk el személyében.
2012. 05. 02.
Áprilisi nó Tokióban
Szerencse, hogy a klasszikus színházak programja az ideális évszakváltozást követi, és nem a valósat. Így történhetett, hogy idén bár a valóságban nem láthattuk a híres cseresznyefavirágzást a teljes pompájában, a nószínházak április programja kárpótolt ebben. Miközben a tokiói Nemzeti Nószínház előadása Kiotó híres cseresznyefaligetébe repített, a kint tomboló eső a korábbi tájfun által már megtépázott szakurák utolsó szirmait is leverte.
2012. 03. 24.
Ganbatte, Nippon! - Japán filmnap március 11-én a Toldi moziban
"Abban az évben, amikor születtem, szökőár volt ebben a kikötőben. A mi házunkat is elmosta az ár. Az apám akkor kölcsönt vett fel, és a hegyekben épített házat" – emlékezik vissza az öregember egy korábbi szökőárra Keszennuma tengerpartján állva. A Haru utazása nemcsak a témája miatt jó választás a földrengés és a szökőár évfordulójára, hanem azért is, mert katasztrófa sújtotta területeket jár végig, így vetítése az érintettekről való megemlékezés. Ráadásul utazása során Haru és nagyapja ugyanúgy értékeli át az emberi kapcsolatokat, ahogy azt a katasztrófa után tették Japán lakosai.
2012. 01. 16.
Kodzsiki-előadás Tokióban
A rendező elmondása szerint a színpadi ferdeség és mozgás az állandó bizonytalanságot fejezi ki, elvégre Japánban már az istenek korában is mindennaposak lehettek a természeti katasztrófák. A nukleáris katasztrófa pedig a nyolcfejű kígyó. De ki győzi le?
2011. 12. 24.
Angol regény japán színházban
Kedves Néző! Ön nagy bátorsággal jegyet vett egy előadásra, melyet még senki nem látott. Nem talál róla kritikát a Google-on, nincs róla videó a YouTube-on... Ez az első, a világpremier! – írja a Kabuki karácsonyi ének rendezője az előadásról. Az előadásban kelet és nyugat találkozik, vagyis egy nyugati klasszikus keleti köntösben. Láthattunk már Karácsonyi éneket prózában és zenével, láthattunk kabukit Japán-szerte, de a kettő ötvözetét előttünk még senki nem látta.
2011. 12. 18.
Két kabukiról
A tokiói Nemzeti Színház novemberben két kabukidarabot ad, először a legendák földjére kalauzolnak bennünket, ahol természetfölötti lények és istenek leszármazottainak harcát láthatjuk. A második részben egy népszerű klasszikust láthatunk az Edo-kor polgári köreiből. Mindkét kabuki eredetileg bábjátéknak íródott, és mindkettőt japán egyik legnagyobb színműírója, Csikamacu Monzaemon jegyzi.
2011. 11. 01.
Egy nó és egy bunraku
Japánban hiába tart a fojtogatóan párás meleg, ha egyszer a klasszikus kalendárium szerint ősz van, akkor ősz van. És ez elég ok arra, hogy őszi történettel hűsöljünk, és hogy lángvörös őszi levelek borítsák be a nószínpadot. A múltkoriban írtam egy gyerekeknek szóló előadásról a Nemzeti Nószínházban, ahol a Gyönyörködés az őszi levelekben (Momidzsigari) című nódarab segítségével nyújtottak betekintést a nó világába. A Nemzeti Színház ugyanennek a történetnek a bunraku, azaz bábjáték verzióját tűzte műsorra.
2011. 09. 26.
Gyönyörködés az őszi levelekben
A japán művészet szókincsében, hangulatában mindig egy adott évszakot tükröz, amit a színházak figyelembe is vesznek az éves program összeállításakor. Persze vannak kivételek, amikoris a mű látványossága részesül előnyben a megfelelő időzítéssel szemben. Így történt, hogy egy forró augusztusi napon vöröslő juharlevelek borították a Nemzeti Nószínház színpadát egy gyerekeknek szóló előadáson.
2011. 09. 02.
A rohanó világban hajlamosak vagyunk a feledékenységre. Így történhetett, hogy egy napra két különböző előadásra vettem jegyet. A kezdési időpontok közötti különbségnek és a két színház közötti távolságnak köszönhetően a kettőt kellemes sétával köthettem össze két zápor között. Legenda és történelem, tradíció és újítás, fiatalság és öregség – sok szempontból két véglet között ingadozott a napom.
2011. 08. 17.
Josicune és az ezer csresznyefa a tokiói Nemzeti Színházban
A fiatalok nevelése és a színházi közönség tudatos kitermelése manapság minden klasszikus művészeti létesítmény elengedhetetlen missziója. A tokiói Nemzeti Színház immár szokásos nyári programjában iskolásoknak szóló „kabukiórában” tanítja meg az ifjú közönségnek, hogy hogyan kell a kabukit nézve szórakozni. Júniusban és júliusban a híres Josicune és az ezer cseresznyefa egy-egy felvonásán keresztül kaphattunk betekintést a kabuki világába.
2011. 07. 28.
Ómija Kóicsi: Vázlatok az elmúlásról - dokumentumfilm a Japánban lejátszódott katasztrófa-sorozatról
Március 11. fogalom Japánban. Úgy emlegetik, mint szeptember 11-et Amerikában. A történtek feldolgozása is hasonlóan bonyolult feladat elé állít károsultakat és segítőket, tudósokat és tudósítókat egyaránt. „Azt akartam, hogy ne merüljön feledésbe, ami történt. Ezért siettem a filmmel” – mondja Ómija Kóicsi, a katasztrófát feldolgozó egyik első dokumentumfilm rendezője.
2011. 07. 20.
Pagoda a Theatre Nohgaku előadásában
Minek a nó a külföldieknek? Mit érthetnek a külföldiek a nószínházból? Sokszor volt szerencsém ezeket a kérdéseket japán kutatók szájából hallani. Sosem értettem velük egyet, és örömmel tapasztalhattam az amerikai Theatre Nohgaku előadását nézve, hogy valóban nincs igazuk a fenti kommenteknek. A társulatnak nemcsak a nót sikerült elsajátítaniuk és reprodukálniuk, de még arra is futotta, hogy saját maguk egy új, angol nyelvű nódarabot írjanak és állítsanak színpadra. Az előadásról és az ázsiai turnéról Richard Emmertet, a Theatre Nohgaku vezetőjét és a Pagoda zeneszerzőjét kérdeztem.
2011. 06. 21.
Oroszlántánc a Nemzeti Nószínházban
A Kőhíd című nóban, ahol két oroszlán lejt táncot, a híd teljes szélessége alig ér el egy metróban látható biztonsági sávnyi terjedelmet. Valódi oroszlánokra azonban cseppet sem emlékeztetnek a figurák, maszkjuk és megjelenésük a kínai oroszlántáncból táplálkozik. A realitástól való elrugaszkodás nem véletlen. Bár hidak vannak mindenfelé – ahogy a darabban kántálják –, oroszlánok már kevésbé. Így Kínában, csakúgy mint Japánban, az oroszlánok inkább képzeletbeli lények, melyeknek természetfeletti erőt tulajdonítottak, és akik még arra is képesek, hogy táncoljanak az óriási magasságban lévő, rendkívül keskeny kőhídon, mely egyenesen Buddha paradicsomába vezet.
2011. 06. 08.
A 9. EU Filmnapokon Japánban 22 ország 23 filmjét tekintheti meg a japán közönség. Magyarországot Vágvölgyi B. András Kolorádó Kid című filmje képviseli. A rendezővel egy szombat délután, Kamakurában – itt élt a kilencvenes évek végén, Tokyo Underground című könyve írása idején –, a kedvenc kifőzdéjében beszélgettem
2011. 05. 04.
Kjógen-est és udvari ceremónia Tokióban
Japán leghosszabb szabadsághulláma, a Golden Week kedvez a turizmusnak és a különféle kikapcsolódáshoz kötődő programoknak, a kulturális életnek azonban kevésbé. Utolsó lehetőségnek a szabadságsorozat előestéjén egy kjógen-est kínálkozott, a Golden Week első napján, Sóva császár születésnapján pedig egy tradicionális udvari tánc.
2011. 03. 12.
Két öregember, egy darumadár, egy teknős, egy piros esernyő, egy halott harcos szelleme, hat Buddha-szobornak öltözött három csaló, egy szerelmi bánatban szenvedő nő, egy fekve éneklő szolga, egy őrült nő, egy jó útra térő veszekedős alak és egy hegyi kobold. Hat nó, négy kjógen, Kilenc óra egy helyben – ez a leltára egy vasárnapomnak a Nemzeti Nószínházban, cunamiként zúdult rám a tíz japán darab.
2011. 01. 22.
A Levetett arc és a Két Sizuka a tokiói Nemzeti Nószínházban
A köztudatban megdönthetetlen általános szabályok élnek a japán tradicionális színházi műfajokról, mégis minden alkalommal rácsodálkozik az ember a művek egyediségére, a nagy általánostól való eltérésére. A Levetett arc kjógent és a Két Sizuka nót tűzte műsorra a tokiói Nemzeti Nószínház; Mindkettő reprezentáns darabja a kjógen- és nórepertoárnak, mégis sok egyediséget, különlegességet mutatnak.
2010. 12. 22.
Blőd és idétlen varieték, primitív sztárok, egymás fejét kalapáccsal ütögető közönség kedvencei, hahotázó nézők – ez jelenleg a japán mindennapok humorforrása. Szerencsére van Japánnak ennél színvonalasabb, fantáziadúsabb humora is, amit a tradicionális nóval együtt alakuló, a nó komolyságát ellensúlyozó, mégis a magasztos szórakozást szolgáló kjógen biztosít. Novemberben egy csokorra valót játszott a Nemzeti Nószínház Tokióban.
2010. 11. 18.
Csikamacu Monzaemon: Kuo-hszing-je harcai
Sok harcot tartogat számunkra a Kuo-hszing-je harcai című kabuki. Nemcsak a címéből következtetünk erre, hanem a harcos darabok, azaz kabuki aragato műfaja miatt is. Harcol egy virágzó cseresznyefaág egy szilvafaággal, később egy gébics egy tengeri kagylóval. A darab főhőse legyőz egy tigrist, majd az ellenséges sereget, végül pedig a saját seregét, mert azok megpróbálják megakadályozni további terveiben. Az előadás mégis megfoszt minket a végső nagy csatajelenettől, amire készülünk, és amit izgatottan várunk a közel négyórás darab alatt.
2010. 09. 13.
Felolvasás az olvasásért
Öt kottatartó, öt fekete szék, öt feketébe öltözött férfi és öt feketébe kötött könyv. Shakespeare és egy csipetnyi Brecht, no meg a Végtelen történet. Ez a Macbeth felolvasósest a tokiói Parlamenti Könyvtárban.
2010. 08. 16.
A nagynéni szakéje és A Gendzsó lant a Nemzeti Nószínházban
Amikor Japánban elkezdődik az esős évszak, mindenki fejvesztve rohan, hogy fedél legyen a feje fölött. Szerencse, hogy manapság már a nószínházak nem szabadtériek, mint régen. De hiába, kint is, bent is elázunk. Az vidám kjógen alatt a szakétól, a japán rizsbortól, a nó alatt meg az esőtől.
2010. 06. 12.
Viharisten a tokiói Nemzeti Színház műsorán
A kabuki a XVII. század elején Izumo Okuni sztripízszerű táncával kezdte meg immár 400 éves történetét. Az erkölcs jegyében a nőket hamar kitiltották a gyorsan terjedő új irányzatból, és a napjainkban is óriási tömegeket szórakoztató előadásokban a női szerepeket is férfiak keltik életre. A tokiói Nemzeti Színház júniusi előadása erotikus tartalmával a kezdeti pajzán táncra emlékeztet.
2010. 05. 06.
Rekviem egy színházért
A lebontásra ítélt tokiói Kabuki Színház utolsó havi műsorára egy nap alatt elkelt az összes jegy. Végső reményem a bejutásra a közvetlenül az előadás előtt árusított „egyfelvonásos jegy”. Elszántan érkezem meg a színházhoz. Az épület előtti visszaszámláló emlékeztet: a Kabuki Színház végleges bezárásáig és lebontásáig 17 nap volt. Közel négyórás sorban állásom meghozza gyümölcsét, és a színház kapui még utoljára feltárulnak előttem.
2010. 04. 07.
Tradicionális és populáris művészetek Kínában
A pártideológiákat hangoztató populáris kultúrától a tradicionális művészetekig széles skála várja a Kínában tartózkodókat, különösen újévkor. Ők nem akkor ünneplik, mint mi, nincs náluk karácsony, nem várják önfeledt örömmel a december 31-ről január 1-re virradó éjszakat. De pár héttel később, a holdnaptár szerinti újévkor az év leghosszabb szabadsága kezdődik, több millióan utaznak haza szülőföldjükre, hogy családjukkal töltsék az ünnepet.
2010. 03. 01.
Bábszínház Tokióban
A japán bábszínházzal, a bunrakuval a magyar közönség Kitano Takesi Bábok című filmjében ismekedhetett meg. A bunraku jelenkori verzióját akartam elkészíteni – mondja Kitano a filmjéről. Míg ő a klasszikus művészetek modernizálásval próbálta széles körben megismertetni a japán klasszikus előadói stílust, a japán klasszikus színház rajongói inkább az eredeti, több száz éves formát választják. A tokiói Nemzeti Színház februári programjában többek között a japán Rómeó és Júlia, a Kettős szerelmi öngyilkosság Szonezakiban szerepelt.
2010. 02. 10.
A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje Tokióban, 2010. január 27.
A Liszt Ferenc Kamarazenekar január 18. és február 2. között hét koncertet ad Japán-szerte. Tokión kívül megfordul még Hokkaidón, Nagojában és Niigataban is. Mozart születésének 254. évfordulóján a Kamarazenekar Mozart-hangversenyt adott Tokióban. Hála a szerzőnek és a közreműködőknek, csodálatos élményben volt részünk e neves napon.
2009. 12. 31.
Néhány gondolat a Kantan című nódarab kapcsán
Roszei felébred, és rájön az élet mibenlétére. Az élet nem több, mint ameddig elkészül a kása. Több darab, több téma, különböző tartalom és egy kis keleti filozófia. Állítólag amit egymás után láthatunk nódarabokat, egymástól függetlenek, nincs köztük kapcsolat. Vagy mégis lenne?
2009. 12. 07.
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának hangversenye Tokióban
Japánnak jó érzéke van az üzlethez. Nem véletlen, hogy a világ vezető gazdasági nagyhatalmai között látjuk. Akinek a vérében a jó üzlet, az nem válogat – legyen szó autó eladásról vagy éppen klasszikus zenéről. Ennek az elvnek esett áldozatul Liszt Esz-dúr zongoraversenye Japánban.
2009. 11. 28.
Omar Porras rendezése Sizuokában
Néhány évvel ezelőtt Omar Porras Párizsban Don Juant rendezett, majd előadása beutazta és meghódította egész Európát. Látta ezt egy japán színház igazgatója, és annyira megtetszett neki, hogy a fejébe vette, hazaviszi. Bár Európában már nincs repertoáron a darab, a sizuokai művész álma 2009 őszén valóra vált: Omar Porras előadása Japánban, japán színészekkel, európai módon valósult meg.
2009. 11. 03.
A varázsfuvola japánosan
Kezdetben vala a Hang, és megteremté a fuvolát és a csengettyűt. A Napvezér megtalálá a hangszereket, de nem sikerült hangot kicsikarni belőlük. Ekkor megjelent az Éj királynője. Ő sem tudta megszólaltatni őket, de azért jól elvette a Napvezértől. Ez A varázsfuvola prológusa a dalmű tokiói előadásában.
2009. 10. 25.
Kiállítás a tokiói Új Nemzeti Múzeumban
Japán és az Osztrák-Magyar Monarchia között az első diplomáciai kapcsolatfelvétel 1869-ben, 140 évvel ezelőtt történt. A bécsi Kunsthistorisches Museum és a budapesti Szépművészeti Múzeum kollekciójából látható válogatással emlékezik meg Japán Ausztriával és Magyarországgal való újkori baráti kapcsolatának kezdeteire.
2009. 10. 09.
Kaláka koncert Tokióban - 2009. szeptember 26.
A Kaláka együttes szeptember második felében kilenc koncertet adott Japán különböző városaiban. A 40. évfordulóját ünnepelő együttes jelenléte a magyar-japán kapcsolatok jubileumi évének rangos eseménye volt: többek között szeptember 26-án, a tokiói Royal Park Hotelben megrendezett Magyar Napon hallhatta őket a – főként japán – közönség.
2009. 08. 21.
Kabuki előadás Tokióban
Bár sokan mondják, hogy a nyár Japánban csak az utóbbi években lett elviselhetetlenül meleg, valószínűleg régen sem volt sokkal jobb. Manapság a légkondicionáló nyújt kellő megkönnyebbülést, régen a dermesztő kísértettörténetek szolgálták ezt a célt. Ezt a tradíciót követte idén a tokiói Kabuki Színház Tojosiga halála és Benkei a hajón című előadása.