Sodor a tömeg. A biztonsági robotok felügyelete alatt a megszokott kiállítási központokkal ellentétben itt kiemelkedően kellemesre dizájnolt sétautakon sétálok csodából csodába. Tátott szájjal, a fejemet kapkodva egy-egy önmagában is szobrászati műalkotásnak kinyilvánítható pavilonépületről el. Amíg az egyikben vagyok, már látom a következőt, ahova szaladni kell, mert odavonz méretes, színes-szagos bája mindnek, minek zenéjére minden irányban szökik a víz, és ez emelkedettség, és eufória, majd tükör, és csillogás, de már megint, és megint, meg multikulti, meg arcok, ruhák, testek, hő, este, koncert, buli, karnevál, és ingerimmunitás.