És álltunk a kapuban, néztük, ahogy nagy bégetve, tisztes távolságot tartva vonulnak előttünk a félős jószágok, végül jön a juhász is, mellette két kistestű kutya, kezében pedig az újszülött kisbárány. Az anyja nem szakad el mellőle. Fél lábánál fogva lóg a juhász kezében, még csupa vér, az anyja is, lóg ki belőle a méhlepény darabja, de ott megy szorosan a juhász mellett, és amikor megállnak előttünk, kihasználva az alkalmat, rögtön nyalogatja is a kisbárányt. - Vaktérkép rovatunkban Patak Márta tárcáját olvashatják.

A köves szántóföldek, a hegyek, a maga 2300 méterével a hatalmas tömeg, a Moncayo, mintha idehajították volna az istenek; vagy ahogy a legenda tartja, a gigászok harcának eredménye ez a táj, ezek a szurdokokkal, szakadékokkal szabdalt folyóvölgyek, és a Moncayo sziklái alatt örök álmát alvó óriás. Mások szerint a Moncayo szent hegy, úgy néz ki, mint egy alvó püspök, látszik a süvege, meg ahogy a keze a mellén pihen. - Vaktérkép rovatunkban Patak Márta tárcáját olvashatják.

Jó tíz éve lehet, ülök Madridban a plaza de la Villán, nézem a házat, melyben az egyetlen olyan élő, általam is fordított spanyol író lakik, akivel személyesen soha nem találkoztam. Amilyen valószínűtlen volt, hogy Marías hirtelen kilépjen a házuk kapuján, és én odamenjek hozzá, mutatkozzak be neki olyan természetességgel, ahogyan én azt minden helyzetben megszoktam, ugyanolyan valószínűtlen volt a jelenet is, amelyet a Test mindent tud című regényemben megírtam.