Jean Cohen Alakzatelmélet című tanulmányában azt állítja, hogy amit a nyelvben a jelölt jelentéstanilag magában hordoz, vagy előfeltételez, az nem ugyanaz. Szabó Marcell versei olvasása közben mindent, amit előfeltételeznénk, át kell billentenünk egy másik regiszterbe, és még akkor sem biztos, hogy értjük a vers nyelvét: „Idegen nyelven hűl le a levegő” (Sarah és Yukel, 63) Biztosak lehetünk-e abban, hogy amit előfeltételezünk, létezik a valóságban is? Vagy csak itt, egy pillanatra, a nyelvben? Az alakzatok kioltják egymást. A kötet címe, A szorítás alakja, a versek olvasása közben válik igazán kérdésessé, olyan kérdéssé, amire végül nem akarunk válaszolni.