Irma kiül a gangra egy csésze kávéval. Hajnal van, változnak a fények: sötétkékből lilába vált az ég, aztán szürkébe, és még világosabba. Enyhül a hideg, langyos lesz a száraz, poros levegő. Nehéz és koszos, városi levegő, a fény változása mégis a tisztaság érzetét adja neki. Meg a tekintet, ami nézi ezt az átalakulást. A fény és Irma tekintete: ami most történik, az a kettőjük tánca, lassú, végtelenül intim, naponta ismétlődő közös mozgás.