Mióta Lisszabonban él, egyébként sem siet, a föl-le hullámzó utcákon képtelenség sietni. A megállóban laza sorban várakoznak, kimaradhatott egy járat, vagy kettő. Az eső alábbhagy, a nap kisüt egy pillanatra. Megáll, melegszik. Aztán megint esni kezd. A huszonnyolcas villamos, egykocsis, még mindig nem jön. Nem vár tovább, egy darabon majd gyalog megy. A park bejáratánál egy öltönyös férfi az aktatáskájával próbálja visszaterelni az eltévedt vadkacsát. - Vaktérkép rovatunkban Piros Vera tárcáját olvashatják.

Azt már megtanulta, hogy a közértben nyugodtan a pénztárnál hagyhatja a kosarát, mert elfelejtett valamit, hogy a pénztáros minden zokszó nélkül várni fog, és talán még mosolyog is. Talán ő is az óceánra gondol, vagy nem, vagy csak tudja, valahogy, mert máshogy nem lehet, hogy a szabadnapján a meleg homokban fekszik, hogy az első hullám napokra kiüt belőle minden feszültséget. De ez az adóhatóság. - Vaktérkép rovatunkban a Lisszabonban élő Piros Vera tárcáját olvashatják.