A regény elbeszélőjének indiánsága nem olyan identitás, amely a felnőtté válással megszűnik, hanem alkotáshoz használt, nyelvi szinten is megjelenő szabadságként és inspirációs forrásként működik: „Itt a Kétvízközben, ahol lakom, az ember indiánnak születik, és kész.” Márton Evelin prózája hömpölygő mesélés-folyam, amelynek elbeszélője nyersen, humorosan és kíméletlenül vall felnövésről, identitás- és helykereséséről, amely falu és a város díszletei között, oktatási intézmények összefirkált falain belül és saját testének (teknős)páncél nélküli valóságában zajlik. – Márton Evelin Farkashab című regényéről Tomcsányi Sára írt kritikát.

Bemutatták Bódis Kriszta író, dokumentumfilmes Tüdős Klára történetét feldolgozó, Istenhegy című új trilógiájának első részét, a Kisasszonyképzőt október 16-án a Margó fesztiválon. A beszélgetést Ott Anna moderálta.

Márton Evelin Farkashab című, negyedik regénye a Lector Kiadó gondozásában jelent meg idén. A könyvet Wirth Imre író, muzeológus mutatta be szeptember 28-án szerdán az Írók Boltjában. A beszélgetésen szó esett többek között indiánokról, kirgiz teknős-létről, idő-összerántásról és családi szinopszisokról is.

Borda Réka első regénye az Égig érő csalán, amely annak ellenére, hogy prózai szöveg, nem simul bele engedelmesen a műnembeli keretek közé; szó sincs puha, nyári mező fűszálai közötti elbeszélői pozícióról, amely lehetővé tenné a befogadói oldaláról való szemlélődést. A szavak is szúrnak, és még ha a kimondás helyett inkább virágnyelvi konnotációk formájában jelennek is meg, szó sincs kertelésről. – Borda Réka Égig érő csalán című regényéről Tomcsányi Sára írt kritikát.

A Prae Kiadó 2017-ben indította útjára a Krimi Ma könyvsorozatát, amely a kortárs magyar detektív- és bűnregény műfajának megújítását tűzte ki célul, ennek keretein belül öt regény látott eddig napvilágot. A kiadó aztán 2020 tavaszán nyílt pályázatot hirdetett magas színvonalú krimik – novellák és regények – írására. A zsűri egyhangú döntése alapján ért el első helyezést Gráczer L. Tamás A háromfa hölgye című kézirata, aminek bemutatója május 23-án, a Kis Présházban volt. A szerzővel Péczely Dóra és Réz András beszélgetett, Balogh Endre moderálásával.

Az Élet és Irodalom 15. számának sok történésre kell reflektálnia, ha elfogadjuk a benne található felvetést, miszerint a művészet tűnjön bármennyire céltalannak, „minden másnál jobban tükrözi a jelent.”. Kölnifelhőben, a piros tojások felett így nemcsak a közelmúltban történt közéleti és művészeti történésekre vonatkozó reflexiókba, de a mellékletnek köszönhetően a Tamás Gáspár Miklós tiszteletére rendezett konferencián elhangzottakba is beleolvashatunk.

Részletekre ráközelített képekből összerakni az egészet, ebben állna a mi feladatunk? A didaxis hiánya uralja Davis könyvét, üdítően hat, hogy nem von le tanulságokat. A sok lifecoach, wannabe instagrambölcs és motivációs tréner gondolatrengetegében elveszve végre valami nem útjelző lámpásként akar funkcionálni. – Tomcsányi Sára Lydia Davis: Elég jól vagyok, de lehetnék egy kicsit még jobban is című könyvéről írt kritikát.

Irodalmi folyóiratokról beszámolókat olvasni olyan, mint nézőként megfordítva, a színpad mögött végigülni egy darabot, és onnan, csak a néhány beszűrődő hangfoszlányból igyekezni megérteni minden nem látott szemrebbenést és sóhajt, távolról tapintani a feszültséget. Az újrainduló Lapszemle rovatban az Élet és Irodalom legújabb számát tűztük műsorra, izgalmas művészi gárdával és széles skálán mozgó alkotói minőséggel. Lesz szó többek között csak irodalmi témának jó szerelemről, csótányokról, feminizmusról és molekuláris bionikáról. A teljes élményért és kiegészítésért javallott a lapszám elolvasása!