A beláthatatlan táj, mint csomópontokból és az őket összekötő vonalakból álló minta magára a könyv struktúrájára is ráolvasható. A mű cselekményvezetése nem lineáris, az eseményeket töredékekből tudjuk megismerni. Sokszor nem fejti ki a szerző a történteket rögtön, nem meséli el egyben, hanem más fejezetben, más szemszögéből egészíti ki. Olyan érzés, mintha az ember egy krimit olvasna, vagy puzzle-t rakna ki. – Kiss Tibor Noé Beláthatatlan táj című regényéről Mandák Emese írt kritikát.