Peace and love and unity – a Szigetre elsősorban azokért az élményekért érdemes kimenni, amit a fellépőktől függetlenül is megkap minden erre nyitott látogató. El tudom képzelni, hogy pár év múlva már akkor eladják majd az összes bérletet a fesztiválra, amikor még egyetlen fellépő nevét sem jelentették be. Mert az európai fiatalok látni akarják majd, mi az, amiről a barátaik meséltek, vagy mert aki egyszer volt itt, legközelebb is vissza akar majd jönni. 

A harmadik-negyedik nap már az elmerülés ideje. Kezd fájni a láb, a derék és a fej meg a fül is, beüt az alváshiány, kitolódik az ingerküszöb, telítődik az agy és a szív. A szigeten ilyenkor már új szerelmek születnek, mégis egyre nagyobb öröm a régi barátokkal összefutni. Én például első látásra beleszerettem a dán MØ-be, és végre személyesen is találkozhattam régi ismerősömmel, a Foals-szal.

Már az első napokon óriási a tömeg, még nagyobb a hangulat a Szigeten. A második napon több új helyszín is bekapcsolódott a pörgésbe, köztük az A38 színpada, ahol két sokáig emlékezetes koncert alapozta meg a hetet. De a nagy találkozás még a Nagyszínpadnál volt.

Habár az első „Throw your freaking hands up!” csak hétfőn szólal meg a hangfalakból, már péntektől be lehet költözni a Szigetre. Megnéztük, hogyan telik az első három nap a még épülő fesztiválhelyszíneken, az ébredező pultok környékén és a Sziget tágabb környezetében.