Az Élet és Irodalom utolsó áprilisi számának hangulatát igen jól szemlélteti Szekszárdi Orbán György Kisvárosi oltópont című szatirikus riportja. Az oltóponttá alakított kórházhoz egyszerre kapcsolódnak reményteli és reménytelen képek, a szöveg főhőse egyszerre keserű bírálója és megértő elemzője az oltásra várakozó embereknek. Végül az első oltáson éppen átesett elbeszélő a lezárást a remény irányába billenti: „Jó élni.”, jelenti ki, még ha ez a kijelentés – saját megítélése szerint – obligát, nyálas és ostoba is.

Ezen a héten az Élet és Irodalom hasábjain szembetűnő a képanyag. Hivatalos, a Magyar Labdarúgó Szövetségtől kiperelt dokumentumok, fekete kitakarással olvashatatlanná téve; „A Felcsút egyik tao-támogatásának szempontjai”, olvashatjuk minden kép alatt, az alkotó: ismeretlen.