Két kiállításon is jártam, amely Budapest mondhatni rozsdaövezeteiben, indusztriális környezetben mutatta be a kortárs művészet remekeit. Ezek a kiállítóterek azonban nemcsak a városban rejtekeznek, hanem az online világ tereit is megtöltik művészettel. Teszik ezt már egy éve, amikor kevés lehetőség jut arra, hogy személyesen keressük fel ezeket az izgalmas és érdekes kiállítótereket, és közben felhasználnak minden eszközt arra, hogy valamennyire pótolhassák a személyes jelenlét hiányából fakadó élményt.

A budapesti Viltin Galériában június végétől egy hónapon át volt megtekinthető a Figura című kiállítás, amely kortárs magyar alkotóktól válogatott műveket vonultatott fel. A galéria kis, fehér falú helyiségében tizenegy műalkotás kapott helyet hét művésztől. Ezek bemutatták, ahogy a test egy figurába inkarnálódik a művészi anyag segítségével. Továbbá felvázolták a hívószó által kijelölt témának, a figura, avagy az alak újjászületésének a lehetőségeit a kortárs művészetben, azonban kontextusukból, narratívájukból, s ezáltal szentségükből kiszakítva azokat. Mi mit láthatunk ma ebből a művészi aktusból? Minderre a kiállítás válaszolt.

A Kassák Múzeum kis kiállítóhelyiségébe belépve, az új időszaki tárlaton Mattis Teutsch János (1884–1960) festményeiből láthatunk egy kisebb ízelítőt, ami akár váratlan felfedezésként is érhet bennünket. Akik legalább csak felületesen is, de ismerik Mattis Teutsch munkásságát, rá gondolva színpompás, az absztrakció egy távolabbi fokán álló, expresszív, erős színekkel tarkított vásznakra, vagy karakteres, impulzív litográfiákra gondolnak   ̶  itt ehelyett nagyméretű vásznakon, visszafogott színpalettával megfestett narratív kompozíciók tarkítják a fehér falakat. Egy, ezidáig erőteljesen a háttérbe szorított alkotói korszak vívmányait tekinthetjük meg, hogy így teljesebb képet kaphassunk a történelem viszontagságai következtében csak félig megismert művész oeuvre-ből. A tárlat ezt az 1930-tól a művész haláláig tartó időszak kevésbé ismert alkotásait mutatja be.