Felhasználói adatlap
-- Gyárfás Orsolya --
felhasználói adatlapjaGyárfás Orsolya által feltöltött cikkek:
2024. 06. 28.
Kritika a Das Rheingold és a Die Walküre előadásairól a Wagner-Napokon
Kicsit olyan évente elmenni a Ringre, mint egy virág szirmait tépdesni, szeret, nem szeret, jó lesz, nem lesz jó. Igaz, olyan, hogy nem jó, Fischer Ádám felügyelete alatt nehezen elképzelhető, inkább csak lehetett volna jobb is. Az idei ciklus első és második estéje után mindenesetre ez utóbbi érzet az erősebb.
2024. 06. 14.
Kritika az Orfeo ed Euridice új felvételéről
„Meg akartam tisztítani az operát (…) minden túlkapástól, mely a legszebb és legpompásabb műfajt a legunalmasabbá és legnevetségesebbé teszi (…) A zenét jogos feladatának betöltésére: a költészet szolgálatára korlátoztam” – Christoph Willibald Gluck így mutatta be a XVIII. század operatörténelmében meghatározó reformprogramját. A fenti „kiáltvány” ugyan az 1769-es Alceste, és nem az 1762-es Orfeo ed Euridice kiadásához hozzáfűzött előszóként jelent meg, a köztudatban azonban az utóbbi „kisopera” foglalja el a korszakalkotó mű helyét.
2024. 03. 02.
Händel: Alcina. Marc Minkowski felvétele
Repül az idő. Marc Minkowski új Alcina-lemezének első óráját hallgatva azt érzem, tíz perc sem telhetett el, úgy ejt rabul a felvétel sodró lendülete, egy varázsopera varázslatos megvalósítása.
2023. 11. 07.
Strauss Elektrája a Berlini Állami Operaházban
Húsz perc. Ennyiért ül 1400 néző a Berlini Állami Operaházban egy őszi estén – nem azért, mert Strauss Elektrájának fennmaradó másfél órája egyébként hidegen hagyja a nagyközönséget, vagy mert Patrice Chéreau megrázó rendezéséből ennyi lenne csak megtekintésre érdemes. Ez a húsz perc Klytämnestra egyetlen jelenete: most Waltraud Meier utolsó színpadi fellépésének időtartama, az egész októberi Elektra-széria létértelme, mellyel az énekesnő egyben az épp tíz éve elhunyt Chéreau előtt is tiszteleg.
2023. 05. 26.
Richard Strauss Rózsalovagja a Holland Nemzeti Operaházban
A Rózsalovag szimbolikus mű a Holland Nemzeti Opera történetében: 1965-ben e Strauss-operával nyitotta meg kapuit az operaház (akkor még a Stadsschouwburg, és nem a Stopera épületében), Jan Philipp Gloger rendezése 2015-ben a társulat 50 éves fennállásának évfordulójára készült. A nagy sikerű produkció most csaknem egy évtized múltán került újra az operaház színpadára, új szereposztással és új zenei igazgatóval az élen, de eredeti dicsfényéből mit sem veszítve.
2022. 04. 21.
Gondolatok a Magyar Állami Operaház Parsifal-közvetítéséről
„Nagyon érdekes és új. Csak tegnapelőtt olvastam.” Almási-Tóth András új Parsifal-rendezésének első felvonását nézve óhatatlanul is eszembe jut az Egy magyar nábobból Szentirmay Rudolf maró bon motja, mellyel a párizsi aranyifjakat legújabb pletykájával szórakoztatni kívánó Debry márki történetét teszi tönkre. Az én déjà vu élményem nem tegnapelőtti ugyan, hanem tavalyi: Kirill Szerebrennyikov a Bécsi Állami Operaházban rendezett Parsifalja (melyért nem kell a távoli császárvárosig elmenni, az Arte jóvoltából online is megtekinthető volt).
2022. 02. 23.
Rémisztő másság – a castratók tündöklése és bukása (3.)
A castratók franciaországi fogadtatása XVII–XVIII. századi történetük során talán a legeltökéltebben elutasító attitűdöt mutatta: a castratók az angol színpaddal szemben a francia operaházakban soha nem honosodhattak meg. Nem meglepő, hogy a castratókkal szemben a felvilágosodás során megfogalmazott, a század során egyre intenzívebbé váló kritika, mely végeredményben véget vetett operai karrierjüknek, éppen a francia értelmiség körében fogalmazódott meg.
2022. 02. 16.
Rémisztő másság – a castratók tündöklése és bukása (2.)
A castratók külhonban való fogadtatása, a társadalmi beilleszkedésre való lehetőségük radikálisan különbözött a relatíve toleránsnak mondható itáliai helyzettől. Bár – mint láthattuk – nem mondható az, hogy a castratót története során bármikor mint semleges, tisztán esztétikai ítélet tárgyát képező objektumot kezelték volna, az angol és francia recepcióban korábban nem látott mértékű és hevességű volt a castratókkal szembeni elutasítás, melynek elsődleges alapját a castrato defektívnek ítélt teste és neme adta.
2022. 02. 11.
Rémisztő másság – a castratók tündöklése és bukása (1.)
"Több mint egy évszádon keresztül az itáliai operát kasztrált férfi énekesek uralták. Ez a közismert tény hosszú ideje szégyenkezés tárgya." [1] John Rosselli Singers of Italian Opera: The History of a Profession című kötete castratókról szóló fejezetének fenti nyitómondata hatásosan mutat rá a castrato-jelenség ambivalenciájára: a castratók megkerülhetetlen szerepére az itáliai operajátszásban, s egyben azon ellenérzésekre, melyet a castratók puszta léte már fénykorukban is kiváltott.
2020. 02. 22.
Hosszú évek óta biztos siker az, ha Joyce DiDonato újabb projektjét szenteli a barokk operarepertoárnak, legyen bár szó Händel-remekművekről vagy ismeretlen kismesterekről. Az Erato Agrippina-felvétele tökéletes lehetőséget szolgáltat arra, hogy az amerikai énekesnő tehetségét ismét megcsillogtattassa: ez bizonyul egyben a lemez elsődleges művészi értékének is.