Bemutatkozás helyett

Hecz János Sándor néven

születtem Budapesten,

Mózes napján, 1957. tavaszán.

Rákoscsabán gyerekeskedtem,

ott nevelt fel nővéremmel együtt,

apám, s Jó anyám.

Tizenévesként, dalokat írtam,

gitárom pengetve adtam tovább,

bár azóta, majd' mindet elfeledtem,

sok elveszett,

munkával töltött,

nehéz év során.

Tanulni nem nagyon szerettem,

inkább vonzott, ha pénzt kereshetek.

Volt, hogy Keletiben csomagot pakoltam,

a szakközép iskola helyett.

Diplomát nekem, csak az élet tudott adni!

Ott ismertek, néhány "campuson".

Hogy mennyien élnek még, kik ott voltak?

Már nem nagyon tudom.

Sok minden voltam életemben:

Geodéta, gázszerelő, kifogófiú,

Fővárosi Bíróságon irattáros,

házfelügyelő és anyagmozgató.

Végül, Michelinnél kötöttem ki.

Abroncsot szereltem, tettem sok jót,

bár volt számos hibám,

2012.-ben kezdtem újra írni,

mikor tragikusan,

elvesztettem apám, s anyám.

Szerepeltem pár antológiában,

hol elfogadták néhány művemet,

még nem találtam kiadót,

ki nyomtatásban, megjelentette volna,

pár száznyi versemet.

Ám' ma sem dobtam sutba végleg,

ez iránti önző tervemet.

Kedveltem minden írást mely dallamos, lírai,

a modern irányzat, oly' sokszor zavart.

Szenvedés, gonoszság és értelmetlen halál,

ezerszer átkozottul felkavart.

Ma már nyugdíjasként töltöm Maglódon,

feleségemmel, s néha unokáimmal,

mik hátravannak napjaim.

Ha egyszer újra kezdhetném az életem?

Újra, ugyan így szeretnék tenni mindent, megint!

Tudom bemutatkozásom, kissé rendhagyó.

Bocsájtsátok meg, ezt ez-egyszer nekem!

Több nem jutott most két fülem közé,

mit magamról írjak, hirtelen.

2018.04.24.