Felhasználói adatlap
-- Ruprech Dániel --
felhasználói adatlapjaRuprech Dániel által feltöltött cikkek:
2020. 03. 24.
Berlinale, 2020. február 20–március 1.
Az első beszámolóban említett filmek az egyedüllétben megélt magányt vizsgálták; hőseik vagy választották az izolációt, hogy képesek legyenek veszteségeiket feldolgozni, vagy elfogadták azt, és berendezkedtek rá. A versenyfilmek egy része azonban arra volt kíváncsi, hogyan szembesülünk a magánnyal akkor, amikor nem is vesszük észre igazán, amikor emberek vesznek körbe minket, és azt gondoljuk, nem vagyunk egyedül.
2020. 03. 12.
70. Berlinale, február 20–március 1.
A Bad Tales (Favolacce) című olasz versenyfilm végén az elbeszélő elnézést kér, amiért egy teljesen értelmetlen történetet mesélt el. A film alkotói nyilvánvalóan nem ezt gondolják művükről, mégis, az öncélúság kérdésének felvetése jogos kiindulópont lehet akkor, amikor a Berlinale egyes versenyfilmjeinek megítélésről van szó.
2020. 03. 07.
70. Berlinale, 2020. február 20–március 1.
A néma mozgás, a lassú ritmikusság, a világ szemlélése megnyugváshoz vezet. A megnyugvás azonban vegyes állapot, az elfogadás révén nemcsak az egyensúly áll helyre, de valahol a magány is állandósul. Három film három különböző országból (de mindhárom Ázsiából), a Berlinale három szekcióját képviselve halad nagyon hasonló úton. Mindhármuk hasonló technikával és nézőpontból mesél az egyedüllétről.
2019. 03. 03.
69. Berlinale, 2019. február 7–17.
A 69. Berlinale versenyprogramjának húzónevei – Isabel Coixet, Agnieszka Holland és Fatih Akin – portrékat készítettek emberekről, akik valami legyőzhetetlennel szálltak szembe. Ábrázolásmódjuk azonban, ahelyett, hogy plasztikusabbá tette volna a személyiségrajzot, éppen az ellen dolgozott. Stílusukkal nem kerültek közelebb figuráik világához, műveik így elvesztek valahol félúton.
2019. 02. 21.
69. Berlinale, 2019. február 7-17.
Van egy tekintet a Berlinalén, ami a fesztivál hangosabb, fényesebb, vörösszőnyegesebb tömegjelenetei helyett inkább a filmkép mágiájára, intimitására kíváncsi. Kiválogat műveket, melyek, még ha nem is szólnak nagyot, sőt olykor észrevétlenül eltűnnek, abban a pár órában, amit velük töltünk, mégis többet adnak, mint az itt felvonuló neves rendezők művei. E filmek mindegyike – talán véletlen, talán nem – Ázsiából érkezett.
2019. 02. 21.
69. Berlinale, 2019. február 7-17.
Van, amikor érdemes visszafogni a szövegelést, és hagyni, hogy a képek maguktól meséljenek. Még ha ehhez olykor a teljes csendet is vállalni kell. A Berlinale Forum szekciójának eldugottabb sarkaiban bukkanhatunk rá olyan művekre, melyek új perspektívába helyezik kép és szöveg viszonyát.
2018. 09. 17.
Interjú Jakab Julival, a Velencében versenyző Napszállta főszereplőjével
Nemes Jeles László Napszállta című filmjének hősnője, Írisz kiismerhetetlen figura, mégis ő az idegenvezetőnk a film világában, az ő nézőpontjához kötődik minden, amit megismerhetünk. Erről a különleges kettősségről, Írisz rejtélyéről és megformálásának útjairól beszélgettünk Jakab Julival a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon a film bemutatásának másnapján.
2018. 09. 14.
Interjú Nemes Jeles Lászlóval, az Oscar-díjas Saul fia és a Velencében bemutatott Napszállta rendezőjével
Az első nagyjátékfilmjével a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat elnyerő Nemes Jeles László második munkája, a Napszállta a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon mutatkozott be, a rendezővel a világpremier másnapján beszélgettünk az alkotást motiváló kérdésekről, a folyamatos keresésről, az emberi hitelességről és a tradíció szerepéről.
2018. 09. 11.
Luca Guadagnino: Suspiria – 75. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál
Dario Argento egyetlen filmjének megnézésével sem kerültem közelebb az őt körülvevő kultuszhoz, a Suspiria újraforgatásának híre mégiscsak elgondolkodtatott. Ha egy film eredetisége kaotikusságában, zaklatott színvilágában, expresszív díszleteiben és a Goblin zenéjében rejlik, csupa olyan elemekben, melyeket másolni értelmetlenség lenne, miből táplálkozhat vajon a remake? Így hát kíváncsi szkepszissel ültem be Luca Guadagnino a Velencei Filmfesztivál versenyprogramjában helyet kapott mozijára, mely lassan ugyan, de meggyőzött arról, hogy lehet még mit mesélni egy boszorkányok vezette tánciskoláról.
2018. 05. 24.
64. Oberhauseni Rövidfilmnapok, 2018. május 3-8.
Egy dokumentumfilm képsorai: Harun Farocki vitatkozik, Yoko Ono meztelenül egy szőnyegbe csavarva tölt egy délutánt, antikapitalista fiatalok lázadoznak. Knokke, Belgium, 1967. Forrong az Exprmntl 4-nek elnevezett összművészeti találkozó, egy másik, fél évszázaddal későbbi fesztivál vásznára vetítve.
2017. 02. 23.
Heinz Emigholz Streetscapes tetralógiája a 67. Berlinale Forum szekciójában
A Forum a Berlinale azon szekciója, amely, kissé elbújva a versenyfilmek vagy a Berlinale Special nagy kiállítású (de többnyire szegényes) csinnadrattájától, megpróbálja megőrizni, amit számos film elfelejteni látszik: hogy a film képekkel mesél.
2017. 02. 14.
67. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2017. február 9-19.
Vannak sorsok, amelyek nem összefonódnak, hanem egészen egymásba gabalyodnak, és mikor azt hinnénk, így aztán újabb csomók jelennek meg, pont az ellenkezőjét tapasztaljuk; mintha inkább mégiscsak kisimulnának. A mese tere lehet Tokió vagy Budapest. Akárhol is járunk, szeretünk hinni abban, hogy vannak utak, amelyek keresztezik egymást, aztán elágaznak, aztán mégiscsak eggyé válnak.
2016. 11. 05.
64. San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál
Miután Oscar rájön, hogy a játszótér területére lépve nemcsak Gloriának jelenik meg hatalmas szörny-pendantja Szöulban, hanem ő maga is óriásrobotként tűnik fel, azzal fenyegeti a lányt, ha nem engedelmeskedik neki, szétzúzza a várost – San Sebastián filmjeinek párharcairól.
2016. 10. 19.
Anne Zohra Berrached: 24 hét
Astrid szűk folyosón, díszletek között tör előre határozottan, kiér a színpadra, a reflektorok fényébe, belekezd nagyszájú monológjába, viccet csinál terhességéből, és az emberek nevetnek. Tudjuk, hogy ez egy keserű jelenet, mert Astridnak rövidesen szembesülnie kell születendő gyermeke Down-szindrómájával és szívbetegségével, és a döntéssel a kései terhességmegszakítás felett.
2016. 10. 17.
64. San Sebatsián-i Nemzetközi Filmfesztivál
A sajtószoba majdnem üres, csak a kávégép zümmög megállás nélkül. Egy tévé Jo Sol versenyfilmjének sajtótájékoztatóját közvetíti, a Living and Other Fictions (Vivir y otras ficciones) szinte teljesen magatehetetlen főszereplője beszél valamiről, a hangot levették, amúgy sem értenem. Antonio Centeno jelenléte azonban még így is erős. Jo Sol csendesebb hangvételű alkotása két jól ismert rendező, Baltasar Kormákur és Bertrand Bonello filmjeinek bemutatkozása közé szorult.
2016. 10. 17.
64. San Sebatsián-i Nemzetközi Filmfesztivál
Pár Barcelonában töltött nap után vonattal megyek San Sebastiánba. Az út Zaragoza érintésével az Ebro folyó völgyén át vezet a baszk város felé (mely idén Európa kulturális fővárosa). Kietlen, napégette földek mentén haladok végig. Valahol errefelé, Aragóniában forgatta Bigas Luna a Sonka, sonka című filmjét. Olykor feltűnik egy-egy düledező kőház, de leginkább csak a pusztaság látható, hegyekkel a távolban. Baszkföld felé közeledve a táj megváltozik; zöldebbé válik, ormok között futnak a sínek, felhők mindenfelé.
2015. 10. 28.
A spanyol film San Sebastiánban II.
„Mi a kísértet?” – kérdezi az Ördöggerinc idős tanára. „A fájdalom pillanata? Egy tragédia örök ismétlésre ítélve?” A San Sebastiánban felbukkanó spanyol filmek kísértetei élnek, még ha oly elhalványultak is, mint egy „homályos fénykép”. A múlt azonban ragaszkodik jelenlétéhez, és nem engedi őket teljesen eltűnni.
2015. 10. 06.
A spanyol film San Sebastiánban I.
Mindegy, hogy barátságról, szerelemről, bosszúról, csalódásról, elmúlásról, gyászról vagy akár politikáról szóljanak a San Sebastiánban látott spanyol filmek, egy közös mindenképpen volt bennük, legyen szó jó vagy rossz műről, dokumentumfilmről vagy drámáról: olyan életerő mozgatta őket, mely a gyengébb dramaturgiai fordulatok vagy a kevésbé kiforrott koncepciók ellenére is élvezetessé tette ezeket a filmeket.
2015. 09. 28.
Argentínából San Sebastiánban
A San Sebastiáni Filmfesztivál a spanyolnyelvű filmtermés legfontosabb európai gyűjtőhelye. Latin-amerikai filmek felbukkannak minden szekcióban, a fesztivál Horizontes Latinos elnevezésű válogatása pedig az év kiemelkedő műveit tárja elénk. Az itt említésre kerülő két film, az Eva no duerme a versenyprogramban, az El clan pedig a Perlak/Perlas elnevezésű szekcióban volt látható.
2015. 09. 28.
Lucile Hadzihalilovic: Evolution
Lucile Hadzihalilovic Innocence című filmje nyomasztó, de egyben gyönyörű mestermunka. 2004-ben a New Directors szekció díját nyerte el San Sebastiánban. Az Evolution, melyet idén a fesztivál hivatalos szelekciójában mutattak be, ennek párfilmje; ismételten a gyermeki félelmek legsötétebb zugaiba vezeti nézőit, melyek ezúttal szemben a leányiskola finom ódonságával, hidegek, nyirkosak és málladoznak.
2015. 09. 24.
Ben Wheatley: High-Rise
Szeméthegyek és egy hulla az alagsorban, Tom Hiddleston különböző eszközökkel felszerelve, mint egy dzsungelharcos járja a romokban heverő folyosókat, majd teraszán, a 25. emeleten egy kutya lábát kezdi el grillezni. Csak három hónapot kell Ben Wheatley legújabb filmjének visszaugrani az időben, hogy elmesélje egy égigérő lakóház apokalipszisét.
2015. 09. 22.
Álex de la Iglesia: Mi gran noche
Parancsra hahotázik a közönség, a műsorvezető házaspár egymást püföli, statiszta lányok a sztárénekes spermáját lopják, és vannak, akik gyilkosságra készülnek. Álex de la Iglesia legújabb filmje versenyen kívül fut a 63. San Sebastián-i Filmfesztiválon, maró gúnya a showbiznisznek, éppen ezért jó helyen van.
2014. 04. 23.
Nikolaj Nikitin évek óta a Berlinale delegáltja, többek között Magyarországért is ő felelős. Nem sokkal a fesztivál után ültünk le beszélgetni, az interjú elkészülte mégis váratott magára, hiszen éppen egy másik projektjének, a tavaly indult SOFA-nak (School of Film Agents) előkészültei zajlanak. Egy A-kategóráis filmfesztiválról, és arról, mit is csinálnak a filmügynökök.
2014. 03. 20.
Interjú Dietrich Brüggemannal
Újabb és újabb rendezők bukkanak fel a potsdami filmfőiskoláról, akikre érdemes odafigyelni. Axel Ranisch a Dicke Mädchen (Kövér lányok), Jakob Lass a Love Steaks című flmjével hívta fel magára a figyelmet, most pedig Kreuzweg című filmjével Dietrich Brüggemann hozta el a legjobb forgatókönyvnek járó Ezüst Medvét, valamint az ökomenikus zsűri díját a 64. Berlinalén.
2014. 02. 19.
64. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2014. február 6-16., Berlin
“Ha szárnyai vannak, miért ne repülne velük" – mondja Seligman Joe-nak A nimfomániásban. Az idei Berlinale négy nagyon különböző filmje arról, hogyan határozza meg szexualitásunk az életünket.
2014. 02. 14.
Richard Linklater: Boyhood
A filmek után tapsolnak. A Berlinale sajtóvetítésein általában elenyésző, gyér tapsot hallani, rezignáltan ütik össze kezeiket az újságírók, aztán iPhone-jaikhoz nyúlank, és komótosan tolonganak kifelé. A Boyhood után ez máshogy volt. Csak egy kicsit, de máshogy.
2014. 02. 12.
64. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2014. február 6-16., Berlin
A Berlinale versenyfilmjei kevés kivétellel (Wes Anderson, Alain Resnais) nagyon hasonló képi és elbeszélői sítlusban mesélik el szociálisan érzékeny témáikat. Egyszerűségre, közvetlenségre, nyersességre törekednek, de legtöbb esetben felszínesek és semmitmondóak maradnak. Két film azonban megmutatja, hogy szűkszavúsággal is lehet erőteljesen fogalmazni.
2014. 02. 10.
64. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2014. február 6-16., Berlin
A 64. Berlinale nyitófilmje, A Grand Budapest Hotel szellemes képi megoldásaival, fanyar humorú játkosságával – hiányosságai ellenére – üdítő kivétel a versenyprogramban. Megtévesztő bevezető, mely után – legalább is eddig – egy másik Berlinale jön, a kietlen pusztaság sújt, a kézikamerától rángatott realizmus.
2013. 09. 26.
Jan Ole Gerster: Oh Boy
Egy bóklászó hősről van szó. Húszas évei végén jár, ide-oda vetődik, miközben szól a jazz és fekete-fehér képekben elevenedik meg egy generáció közérzete, egy város, valamint lakóinak kissé ironikus tablója. Az utóbbi év egyik legkedveltebb német filmje mögött Woody Allen sejlik fel, az Oh Boy színtere azonban nem Manhattan, hanem egy másik világ: Berlin.
2013. 07. 20.
Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál, 2013.06.28.-07.06.
Hogy a filmek milyenek, elpanaszolható a megtekintésük után egy-egy tudósítás szerű, behatárolhatatlan műfajú irományban. Az ember azonban mégiscsak akkor érzi meg igazán egy fesztivál hangulatát, amikor a végén felszáll a vonatra, vagy amikor hetekkel később visszagondol rá. A Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál valahogy átlép saját filmválogatásán, és annak ellenére válik egyszerűen jó élménnyé.
2013. 07. 15.
Ruszev Szilvia a potsdami Filmfőiskola vágószakán végzett, majd tanítani kezdett ugyanott. Vágóként jegyzi többek között Tolnai Szabolcs Fövenyóráját és Szász János Kristály Glóbusz díjas filmjét, A nagy füzetet. Úgy döntöttünk, a Karlovy Vary-i Fesztivál forgataga helyett inkább Berlinben ülünk le beszélgetni a szakmáról, és persze A nagy füzetről.
2013. 07. 07.
Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál
Nem volt egyszerű, de sikerült. Pár órányi várakozás után, nem sokkal éjfél előtt a Grand Hotel Pupp bárjának teraszán találtam magam a stáb tagjai között, várva, hogy Szász János befejezze a telefonálást. Szégyenlősségemre való tekintettel végül átültünk egy másik asztalhoz, bele a jó nedves székekbe, hogy A nagy füzet című versenyfilmjéről beszélgessünk. (A film az interjú elkészülte után elnyerte a fesztivál Kristály Glóbusz nevű fődíját, amit a film német producere, Sőth Sándor vett át.)
2013. 07. 07.
Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál, 2013.06.28.-07.06.
A fesztivál népszerű, a pénztárak előtt kígyóznak a sorok, a vetítések telt házzal futnak. Az igazán látogatott filmek azonban nem itt élték meg premierjüket. Sorrentino The Great Beauty-jának sajtóvetítésén a csilláról is csüngtek, az Ain’t Them Bodies Saintset feladtam, amikor láttam a terem előtt ácsorgó tömeget. Karlovy Vary kicsit olyannak tűnik, mintha Cannes és a Berlinale utánjátszó mozija lenne. Időközben jött a hír, hogy Szász János A nagy füzet című filmje nyerte a fesztivál Kristály Glóbusz elnevezésű fődíját, amit a film német producere Sőth Sándor vett át.
2013. 07. 03.
Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál, 2013.06.28.-07.06.
Lassan talán felhagyok azzal, hogy a versenyszekcióra hagyatkozva várjam az igazán jó filmeket, és elkezdek hasraütésszerűen választani. Hiába. Lehetne fanyalogni, de minek? Karlovy Vary varázslatos város, gyönyörű házakkal, és az utcák felé magasodó erdővel. Talán nem lenne haszontalan sétálni egyet vetítés helyett, gondolom, és persze a moziteremben maradok.
2013. 07. 02.
Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál, 2013.06.28.-07.06.
Június 29. Reggel 8 óra. Karlovy Vary. A sajtóvetítések sorát Oskar Roehler majdnem három órás opusza, Az élet forrásai nyitja meg. Három generáció három évtizede Nyugat-Németországban; a rendező saját, önéletrajzi ihletésű regényét adaptálta.
2013. 03. 31.
Berliner Unterwelten - 3-as Túra
“Fizessen be egy útra Európába, ameddig Európa még létezik" - áll a kopott falon egy amerikai utazási iroda hírdetése, 1981-ből. Gesundbrunnen utcái alatt vagyunk az egykori Nyugat-Berlinben, egy bunkerrendszerben, mely a hidegháború paranoiájában egy meg nem történt pusztítástól védett volna meg pár ezer szerencsés embert.
2013. 03. 29.
Disabled Theater - Sérült Színház
A színpadon különböző értelmi fogyatékossággal élő emberek hajtanak végre feladatokat. Hogy érezzük ekkor magunkat a nézőtéren? Sajnáljuk őket? Megértőek és elfogadóak vagyunk? Mosolygunk, ha valami nem úgy sikerül, mint ahogy kellene, mint a kisgyerekeken? Egyet nem szabad elfelejteni: egy színdarabot látunk, a színpadon pedig színészek vannak.
2013. 02. 23.
Berlinale – 63. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2013. február 7-17., Berlin
Átfogó képet alkotni a Berlinaléról nem lehet. A filmdömping sodrásába kerülve egyetlen szekció sem kristályosodik ki teljesen, itt tehát egy nagyon szubjektív vélemény következik arról, milyen volt a Berlinale – azon töredék szerint, amelyet én láttam belőle: elsősorban a versenyfilmek szempontjából.
2013. 02. 16.
Berlinale – 63. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2013. február 7-17., Berlin
Ugyan a filmeket még két napig játszák a berlini mozik, a sajtóvetítések és -konferenciák sora Emmanuelle Bercot On my Way című filmjével, és főszereplőjének, Catherine Deneuve-nek jelenlétével pénteken véget ért. Szombaton 19 órától pedig megtudhatjuk, hogyan döntött a Wong Kar Wai vezette zsűri.
2013. 02. 14.
Berlinale – 63. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2013. február 7-17., Berlin
Jafar Panahi Pardé című legújabb mukájának sajtóvetítése kedden, kilenc órakor kezdődött. Útközben a Berlinale Palast felé már láthatóak voltak az embernagyságú papír-Panahik, a fenti, címben idézett mondattal. A rendező ugyanis háziőrizetben van, de még ez sem akadályozta meg a (persze titkos) forgatásban.
2013. 02. 11.
Berlinale – 63. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2013. február 7-17., Berlin
Az ember reggel bemegy, magához veszi a sajtó számára kirakott újságokat (Screen, The Hollywood Reporter, német napilapok) és beáll a sorba. Körülbelül háromnegyed órával a vetítés előtt kinyitják a termet. A várakozás alatt lehet olvasni, aztán amikor a filmnek vége, irány a sajtókonferencia, a terem hol egészen szellős (Ulrich Seidl), hol a csillárról is lógnak (Matt Damon), nem feltétlenül a filmek minőségének arányában.
2013. 02. 07.
Berlinale - 63. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2013. február 7-17., Berlin
A nemzetközi zsűri bemutatkozásával, és Wong Kar Wai The Grandmaster című nyitófilmjének vetítésévél megkezdődött a 63. Berlinale. A helyszín, a Marlene-Dietrich-Platzon álló Grand Hyatt Hotel ránézésre nem túl nagy, ám mégiscsak 350 fő befogadására alkalmas terme már majdnem tömve van, amikor belépek. Kis késéssel megérkezik a héttagú zsűri: Ellen Kuras, Tim Robbins, Shirin Neshat, a zsűrielnök Wong Kar Wai, Susanne Bier, Andreas Dresen és Athina Rachel Tsangari.
2013. 02. 02.
Berlinale – 63. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2013. február 7-17., Berlin
Január 28-án, hétfőn Dieter Kosslick fesztiváligazgató és csapata bemutatta a 63. Berlinale programját. A sajtótájékoztató haszna nem az információk megszerzésében rejlett, inkább a köztük való eligazodásban.
2012. 11. 21.
Határokon – Werner Herzog-szimpózium, Berlin, 2012.10.26.
A Tokyo-Ga című Wenders-filmben egyszercsak felbukkan Werner Herzog; olyan képekről beszél, melyek a Földön már nem fellelhetőek, és amikért, ha kell, a világűrbe is kimenne. Amikor Christoph Hochhäusler Herzogot Münchhausen báróhoz hasonlítja, az alkotót életműve részeként értelmezi.
2012. 02. 21.
Fliegauf Bence: Csak a szél
Fliegauf Bence Csak a szél című műve a zsűri nagydíját kapta a Berlinalén. Sikere megérdemelt és érthető, Fliegauf rendkívül hatásosan használja fel a dokumentarista filmezéssel elérhető feszültséget, egyben szinte sűrítményét adja külföldi nézői számára mindannak, amit a magyar dokumentumfilm és a dokumentarista játékfilm már sokszor rögzített, valamint visszacsatol ez utóbbi filmkészítési módszer hagyományaihoz.
2012. 02. 13.
Andreas Veiel: Vörös Hadsereg Frakció
Bernward Vesper egyébként nem volt terrorista. A neve azért merülhet fel a Vörös Hadsereg Frakció kapcsán, mert a szervezet egyik vezetőjének, Gudrun Ensslinnek a szeretője volt. Alakja ellenben koncentrálja generációjának szélsőségekig sodródó helyzetét.
2009. 02. 14.
A 40. Magyar Filmszemle versenybe került dokumentumfilmjeinek áttekintése
A 40. Magyar Filmszemlén kívül semmi más kapocs nincs az itt bemutatásra kerülő filmek között. E filmek most egymás mellé kerültek, s egymás viszonyában festenek meg egy képet.