A BMC kiadásában a Magyar zeneszerzők sorozat immáron negyvenkettedik kis kötete jelent meg. Az elcsépelt fordulat itt nagyon is találó: hiánypótló írásokról van szó, mert a magyar zenetörténet néhány jelentős alakja mellett se szeri, se száma azoknak az alkotóknak, akik ugyan nem írták be magukat a manapság már amúgy is gyanús szemmel nézett Nagy Elbeszélésekbe, mégis, jelentős életművük arra sarkallja régies, német megfogalmazás szerint a Kennert és a Liebhabert, hogy megismerje ezeket az elfeledett életműveket.

A cím Gluck Orfeusz és Eurüdiké című operája 1774-es párizsi változatának híres áriájából, illetve annak parodisztikus átiratából származik. A két változat csak egy-egy szó kicserélésének erejéig különbözik: „J’ai perdu mon Eurydice,  / Rien n’ egale mon malheur”, illetve: „J’ai trouvé mon Eurydice, / Rien n’ egale mon bonheur!”. Azaz: „Elvesztettem Eurüdikémet, / Semmi nem ér fel boldogtalanságommal!” Illetve: „Megtaláltam Eurüdikémet, semmi nem ér fel boldogságommal!”