Az év eleji, pontosabban a tavalyi évet záró nagy filmfesztiválok egyik legnagyobb sikerét kétségtelenül a tavaly debütáló A nomádok földje (Nomadland) című alkotás tudhatja magáénak: a művet egy Golden Globe-díjjal (legjobb dráma) és három Oscarral (legjobb film, rendező, illetve női főszereplő) tüntették ki. Noha az akadémiai döntések nem minden esetben igazolják az adott film értékét, Chloé Zhao projektje a nemzetközi visszhangtól függetlenül is megérdemli a figyelmet. 

Érzékeny történelmi témák megfilmesítése, főleg, ha azok még élénken élnek a kollektív emlékezetben, korántsem egyszerű feladat. Nehéz elfogulatlanul és hitelesen ábrázolni, kihívást jelent művészi módon megragadni a történteket. Ukrajna 1932 és ´33 közötti nemzeti tragédiája, amely holodomor, azaz „éhhalál” néven vonult be a történelembe, ezek közé a kényes és fájdalmas témák közé tartozik. Ennek feldolgozására tesz kísérletet a 2017-es Keserű aratás című kanadai filmdráma.

Noha egyértelműen korokon átívelő és széleskörű népszerűséget vívott ki magának a történelmi regények sorában, a finn Mika Waltari legendás műve, az 1945-ös Szinuhe talán a világirodalom egyik leginkább alulértékelt alkotása. Története ugyan az idők hajnalára, egy misztikummal, babonával, létbizonytalansággal, szenvedéssel és halállal teli világba vezet, mégis számos olyan emberi archetípussal, érzelemmel, kétellyel és kérdéssel szembesül az olvasó, amelyek egyáltalán nem idegenítik el, sőt, kifejezetten hitelessé és átélhetővé teszik a három évezreddel ezelőtt játszódó cselekményt.

A legtöbb magyar számára minden bizonnyal ismerős cseng a Zsolnay név: a világhírű iparosmester és gyártulajdonos 1853-ban létrehozott vállalkozása egyaránt mérföldkőnek tekinthetőek a modern építészetben és az ipartörténetben. A Zsolnay-márka alkotásai hungarikumnak, azaz a magyar kulturális örökség részének számítanak, miközben a pécsi Zsolnay-negyed szintén kiemelt műemlék státusszal rendelkezik, ahol turisták ezrei fordulnak meg évente.

A Margaret Atwood 1985-ös, azonos című regénye alapján készült sorozat, A szolgálólány meséje az utóbbi évek leggyakrabban emlegetett és vitatott társadalmi disztópiái közé tartozik. Noha 1990-ben már történt egy kísérlet az irodalmi alapmű megfilmesítésére, az igazi áttörést a 2017 óta futó és jelenleg három évadnál tartó sorozat hozta el a történet számára, amely azóta igazi franchise-zá nőtte ki magát – eredetileg egyetlen regényről volt szó, de a készítők kibővítették, és felépítettek egy egész univerzumot belőle.

Sidney Lumet 1957-es nagyjátékfilmje, a Tizenkét dühös ember – ami Reginald Rose azonos című tévéjátékán alapul – méltán került be az egyetemes filmművészet maradandó remekművei közé. A siker nemcsak a minimalista, kamaradrámai közegnek és a lehengerlő színészi alakításoknak köszönhető, hanem azoknak a zseniális párbeszédeknek is, amelyek sokszor tűpontos képet adnak az emberi lélek működéséről és a társadalmi mechanizmusokról, így a legendás alkotás még több mint hatvan év múltán is aktuális és friss tud maradni esszenciális, és talán örökzöld üzenetével.

A krimirajongóknak jó hír, hogy az internetes sorozatkínálat bővelkedik olyan programokban, amelyek az ismerős és megszokott fordulatok mellett igyekeznek újfajta megközelítést is csempészni a hagyományos történetvezetésbe. Ezek egyik képviselője az utóbbi években az AXN csatornán is futó, illetve a Netflixen szintén megtalálható lengyel széria, az Ultraviolet, aminek koncepcióját egyébként egy 2014-es amerikai regény, a The Skeleton Crew ihlette.

Amikor már úgy érzi az ember, hogy nincs új a nap alatt és megfáradtak, ismétlődővé váltak a régi zenei ötletek, akkor mindig érkezik egy feltörekvő rock’n’roll formáció, amelyik ezt meg tudja cáfolni. A kaliforniai Dirty Honey 2017-ben alakult négytagú, klasszikus felállással, és noha mostanáig csupán egyetlen, tavaly kiadott lemezzel rendelkeznek, eddigi szerzeményeik kivétel nélkül felülmúlják a műfaji átlagot, és talán egy ígéretes zenei pálya első mérföldkövét jelentik a csapat számára.

A mainstream, rádióbarát rockot a tömegekkel megkedveltető pop punk klasszikusok között mindig előkelő helyet foglalt el egy amerikai zenészhármas, a Green Day, amelynek ha nem is teljes életművét, de ikonikus szerzeményeit szinte minden fiatalabb generáció ismeri. A banda három évtizedes pályafutása alatt nagyjából mindvégig hű maradt ugyanazokhoz a gyökerekhez, ahonnan elindult, és bár termékenység és színvonal tekintetében mindkét irányba kilengett már a görbe, a csapat iránti érdeklődés összességében töretlen.

Az ausztrál O’Keeffe-fivérek által alapított Airbourne már többszörösen visszatérő vendégnek számít hazánkban: korábban jártak a Barba Negrában, az A38-on, a Rockmaratonon és a Hegyalján is, az idén pedig a Fezen Fesztivált vették célba.

Ígéretes, drámai történetek, felkavaró krimik, formabontó tanulmánykötetek és egy csipetnyi líra – csak néhány szemelvény azokból a változatos műfajokból, amelyekkel találkozhattak a résztvevők június 13-án 19 órától a Fuga előadótermében. Az Ünnepi Könyvhét alkalmából ugyanis a Prae Kiadó ezen a helyszínen szervezte könyvbemutató estjét, amelynek során hat különböző előadást hallhattak az érdeklődők, miközben a lehető legeltérőbb hangulatok, karakterek és perspektívák váltogatták egymást a szerzők és moderátorok sokszínűségének köszönhetően a programon, amelyről az intellektuális tartalom mellett a közvetlenség és a humor sem hiányzott.

Óriási rajongói várakozás előzte meg a hazai old school rock egyik sikerzenekarának, az Ivan & The Parazolnak május 3-án megtartott lemezbemutató koncertjét. Az új albumot, amely az Exotic Post Traumatic címet viseli, külön izgalmassá teszi, hogy a szakmában igen tekintélyesnek számító Los Angeles-i EastWest Studios termeiben rögzítették, ahol olyan világhírű előadók fordultak meg korábban, mint Frank Sinatra vagy a Rolling Stones. Az Akváriumban megrendezett program iránti érdeklődést jól mutatja, hogy szinte rekordidő alatt elfogytak a jegyek, és telt házas koncertet adott a banda.

A vintage rock és az indie műfajok hazai kedvelői számára a Kőváry név kétszeresen is ismerősen hangozhat: egyrészt Kőváry Péter kapcsán, aki saját zenei projektjei mellett, mint amilyen a jelenlegi Peter Kovary & The Royal Rebels, oszlopos tagja a Rolling Stones magyarországi tribute zenekarának, a Stonednak is - másrészt pedig Kőváry Zoltán juthat eszébe a rajongóknak, akit mostanában a The Trousers nevű klasszikus rockbanda frontembereként láthatunk a színpadon. Az említett két zenekar, amely külön-külön is színvonalas és lendületes koncertjeiről híres, arra vállalkozott, hogy kiegészülve a hasonló stílusban játszó osztrák Reverend Backflash-sel együttesen szórakoztatja a nagyérdeműt április 12-én a budapesti rockszcéna egyik közkedvelt helyszínén, a Robotban.