Nádasdy Ádám első prózakötete, A szakállas Neptun összesűrített találkozások, meleg szerelmek, testtörténetek sora. A novellák középpontjában különböző életkorú férfiak szerepelnek különböző helyzetekben, melyekben mind közös a testi szerelem megismerése, illetve a szerelem mint identitás definiálása.

Tavasszal jelent meg Mécs Anna Kapcsolati hiba című, legújabb novelláskötete, amelyben a hétköznapi problémák és a technológia viszonya jelenik meg.  A novellák egyéni szinten, kis közösségekben mutatják be az online világ, a rohamosan fejlődő technika vívmányainak hatását az emberi kapcsolatokra. Húsbavágóan valóságos, ismerős helyzetek, és ugyanakkor furcsán idegenek is. A kötet egy olyan világ problémáit zúdítja ránk, amiben élünk, de nem tudunk vele mit kezdeni.

Meseszerű, diszharmonikus világ, a groteszk ismerős keserűségén átderengő valóság az, amelyet Darvasi László Magyar sellő című regényében tár elénk. Ismerős helyzetek, hátborzongató brutalitás, tragédia-szimfónia.

Moesko Péter első kötetében kilenc novella kapott helyett, amelyek külön történetekben beszélnek el hasonlóan rezonáló életdarabokat. Életdarabok, mert mindegyik novella olyan, mintha egy hosszú filmből kiszakított fókuszjelenetet látnánk, lelassítva. A történetek nem a novellában kezdődnek, és semmiképp sem ott érnek véget.

Kiskamasznak lenni a legjobb. Az se baj, ha már rég elfelejtettük, hogy milyen is az, mert Vass Norbert első prózakötete felidézi nekünk ezt az időszakot a kilencvenes évek elmaradhatatlan díszleteivel. Újra átélhetjük, hogy milyen is volt délután játszani az utcákon, fagyásig hógolyózni, koncerteken várakozni, videójátékkódokat betanulni és indiáncseresznyét inni. Látunk egy kiskamaszt felnőni, miközben valahogy mi is vele növünk.

Hogyan lehet bejárni egy múzeumot gyerekekkel? Főleg egy olyat, amiben az ókori kincsektől a reneszánsz kori szobrokig mindenféle van, de egyik sem épp gyerekeknek szóló kiállítás? A Szépművészeti Múzeum megoldásként egy bőröndöt ajánl, amellyel izgalmas kaland lesz a gyerekek, de még a felnőttek számára is a látogatás.

Talán mindenki emlékszik arra a színház történeti pillanatra, amikor Sinkovits Imre kilépett a szerepéből és a karzaton zajongó nézőket leteremtette, amiért nem figyelnek az előadásra. Kevésbé ismert, mikor Vörösmarty Mihály a mű ismerete hiányában az egyik jelenetre azt hitte, hogy egy véletlen színészi hiba. Viszont mindenki számára nagyon ismerős lehet az az érzés, amikor rettegve próbáljuk elkerülni az irodalom érettségin azt az egy drámát, aminek nemcsak a szövege érthetetlen, de még a története is sokszor ködös. És mindez csak egy művel fordulhat elő, a Bánk bánnal.