Aznap reggel Frici ért oda hamarabb, ami azért volt meglepő, mert Vili lakott közelebb és mindig figyelt arra, hogy Frici csak második lehessen. Régi verseny volt ez, bár mindketten tudták, hogy színjáték: Frigyes hagyta nyerni Vilmost, mert szerette nézni, ahogy az a kaput bámulja a félhomályban.

Prága, 2025. augusztus 12.

Az utolsó nagy családi utazáson történt, mikor még mindhárom gyerek otthon lakott. Egy citromsárga Fiat Regatával indultunk Olaszországba, azzal viccelődtünk, hogy hazavisszük nyaralni az autót, ami régi olasz taxi mivolta miatt volt szép sárga - ez még azelőtt volt, hogy itthon kötelezővé tették a sárga taxifestést. Egyértelműen Velence volt a fő célunk, innen viszont csak két dologra emlékszem: egy rettentően rossz pizzára és a zsidónegyed izgalmas szürkeségére. Annál inkább megmaradt Murano sokszínűsége.

Rányomsz a random karakter gombra, és bár belenézhetnél a virtuális tükörbe hogy megtudd, kiként keltél ma fel, csak úgy kilépsz azon az ajtón, amin minden egyes nap, mióta VR the world.

"A Hársfa utca a magyar őskőkorszaki művészet egyik legfontosabb lelőhelye. A budapesti "0" kilométerkőtől mintegy 2450 méterre keletre, a Blaha Lujza tértől 280 méterre található.  

Megesik, hogy a hangyák, akik tömegesen tévedtek le a hazafelé vezető ösvényről, egyszer csak, mivel jobb protokoll nem áll rendelkezésükre, egy koncentrikus körben kezdenek el bolyongani. Először egy hangya téved el, talán mert rosszkor és rossz irányból fújt a szél és eltűnik a követendő feromon. Saját szaga után indul, de egyből eltéved a mögötte érkező dolgozó is, akinek semmi más parancsa nincs, csak hogy kövesse az előtte menőt.

Képes vagyok úgy intézni, hogy a testemet hirtelen kirázza a hideg. Valahol a torok fölülről kell indítani a tarkó irányába, onnan továbbtaszítani a két lapocka közé, ott át kell lökni egy bukkanón, a többi már megy magától.

Csak akkor vettem észre a fiút, mikor a hátamra kezdett rajzolni. Az alkoholos filc szagára azonnal ráismertem, meg is ijedtem, mi történik, de a kíváncsiságom felülkerekedett, velem úgysem történik soha semmi, megdermedve ültem.

Már mióta tudod, hogy két Valóság van, két Világgal, két Európával, két Magyarországgal és két Budapesttel. Azzal is tisztában vagy, hogy jó oldalra születtél, mert mindig szemből süt a nap, és te szereted a napot. Súlyt veszel magadhoz, de csak azért, hogy a túloldalon letehesd – havonta egyszer fújsz egyet és átléped a saját tengelyed. Leteszed a súlyt, körülnézel és kiélvezed, hogy ebben a Budapestben hátulról süt a nap. És te szereted, ha hátulról süt a nap, ebből is lehet tudni, hogy a jó oldalra születtél. Aztán felrémlik, hogy két Európában két Magyarország van, a két Világban pedig két Valóság, mióta az eszedet tudod.

Vannak azok a napok, biztos ismered őket Te is, amikor már nagyon le kéne adnod a havi fotónaplódat a Szerkesztőnek, de A: alig mozdultál ki a lakásból, hogy minél hamarabb kinyithasson az ország, B: minden elkészült fotód olyan, hogy nincs mit hozzáfűzni, akkor egyszer csak megérkezel a Bem térre, leszállsz a villamosról, hogy megnézd, rádőlt-e már a Radetzky-laktanya bontás alatt álló homlokzata a kedvenc bisztród teraszára, és észreveszel egy búslakodó futárt a rakodópart bástyakövén; először azt hiszed, telefonál, de nem, ez az a klasszikus búslakodó mozdulat, amit már nemigen lát az ember, mert mindenki szégyell búslakodni, már magát a szót sem használjuk, mikor láttad leírva utoljára és pláne: mikor le utoljára, na ugye; aztán otthon észreveszed, hogy ehhez a képhez sem lehet mit hozzáfűzni, úgyhogy csak úgy elküldöd a Szerkesztőnek, hogy akkor most ez lesz.

Apám szociológus. Karácsony után arról beszélgetünk, hogy a francba’ lehet az, hogy a főváros által biztosított 7500 ingyen gyorstesztből csak 6523-at vettünk igénybe mi, tudatos budapesti polgárok. Hogy vajon hány gyütt-ment vidéki volt köztünk, akik nem akarták hazavinni a kórt.

A MOME HÖK-elnöke az SZFÉ-s diákok utolsó 2020-as, Vas utcai sajtótájékoztatóját nézi élőben a mobilján a MOME TWO épületénél.

Rég volt, még 2034-et írtunk, mikor a frissen választott kormány egyik első intézkedéseként bejelentette, hogy a helyi önkormányzatokkal egyeztetve megnyitják a régi arisztokraták kastélyait a mélyszegénységben élő családok rendszeres üdültetése céljából. A régi Erzsébet-táborok mintájára fejlesztett program azt tűzte ki céljául, hogy végre valóban csukódjon az a bizonyos szociális olló és legalább két-két hétre luxuskörülményekben élhessen azok is, akiknek amúgy sosem lenne erre lehetőségük. Minden családot egy-egy nemesi leszármazott vezette be a kastélykomplexum rejtélyeibe, a keszthelyi Festetics-kastélyban a kis Józsikáéknak maga az ifjú Festetics Tasziló Bence állt szolgálatukra.

Két hónap seggelés után a Nagy Keddi Kerekasztal úgy dönt, hogy akkor most, mint amúgy minden évben, halálának évfordulóján meglátogatjuk Krúdy Gyulát, még ha egyelőre kevéssé ajánlott is kimozdulni. Maszk a metrón, maszk a villamoson, maszk a Fiumei úti temetőőrökön, és meglepő forgalom a parcellák közt: házaspárok sétálnak, akik láthatóan nem a szeretteikhez jöttek; rendőrautó áll egy rendezetlen sírcsoport mellett, az egyenruhás csomagtartójából kapát vesz elő, eltűnik a bokrok közt, majd tíz perc után előjön, felkapcsolja a fényhidat és fényképet készít a villogóról és a mögötte sötétlő dzsungelről.

Három darab ötforintos feküdt a sarki kisbolt küszöbénél, mikor beléptem az üzletbe. Szinte tele voltak a polcok, vevő alig. Miután a nagy boltban nem találtam, itt vettem olajat, lisztet, sajtot, rizst. Eddig ezt a boltot mindig megmosolyogtam, mert a kasszánál „Hiányzol!”, „Vágyom rád!”, „Szex?” feliratú csokikat lehetett kapni. Most meg nem volt egy darab sem. Jöhet a bébi-bumm, Novák Katalin mennybe megy, 5 év múlva óvodákat neveznek el róla, pedig csak #stayhomeandfuck, pardon: #staythefuckhome. Kifelé menet egyel több ötforintost találtam. Nem tűnt furcsának.

És látod? Innen nem szavalta el Petőfi Sándor a Nemzeti dalt, pedig a mai napig egy táblát találni róla ott a falon. Hanem ki szavalta el? Hát például Hegedűs D. Géza vagy Kaszás Attila. Nekik van táblájuk? Nincs, viszont őket te is visszanézheted. Szólj, ha mehetünk, kicsit már kezd fázni a hátam. A naplementét azért várjuk meg, jó? Miért? Mert éjjel csak nem költöztetik el a múzeumot. Ja, hogy ezért fagyoskodunk itt két órája? Igen, ha nem baj. Nem baj.

Megneszelte az Isten, hogy Budapesten átnevezték a Moszkva teret, ráadásul még át is építették, észbe is kapott, hogy most már ideje lenne személyesen tiszteletét tennie, úgyis meglehetősen rég járt erre.

Megyek egy tüntetésre, mi, utasok fogunk tiltakozni a MÁV ellen, mert szar. Amióta egyszer egy bliccelőt alakítottam a Máv-Start Zrt. egyik plakátján, komolyan veszem az ilyesmit és kíváncsi vagyok, mire képes a normális szolgáltatásra vágyó utazóközönség. A Keletinél a troli forgalmi okok miatt nem tud beállni a megállójába, ami kész mázli, mert leszállás után egyből megpillantom ezt a hálóban vergődő tengeri halat. 

Nyaralni megyek, vagyis dolgozni a Balaton partjára, csak ott nem érezni az aszfaltszagot, ezért elnevezem nyaralásnak. Mostanában rengeteget fotózom a városban, viszont egy kép sem passzol ide, ezért keresgélni kezdek. Ez a kép nem is tudom, mikori, a számítógépem sem rendel hozzá dátumot, ezért csiribú, legyen tegnapi. Csiribá, tegnapi lett, még bőven aszfaltszagú.

Amikor csak arra járok, tehát legalább hetente egyszer, lenézek ide a Gellért térről, hogy ott vannak-e. Vagy ha nincsenek ott, akkor is meglesem, milyen állapotban van az a hullámtörő kövekből épített kis medence, ami felfogja a Gellért Fürdő használt termálvizét, hogy abban lubickoljanak itt, a város szívében, annak is a bal kamrájában.

Úgy vagyok a Dunával, hogy haragszom is rá, meg nem is. Túl széles, így nagyon elvágja Budát Pesttől, ennek csak a hídjai örülnek, akik így sosem lesznek munka nélkül. Nézd meg a Szajnát vagy a Moldvát: még pont át lehet kacsintani a túloldalra úgy, hogy látsszon. A Duna tőlünk ellopja ezt, mégis könnyen megbocsátok neki. 

Nehéz egy olyan, 2019-re a popkultúra által már elcsépelt szimbólummal mit kezdeni, mint egy falra fújt, nagy piros szív. Lehet egyszerre fotós ziccer és hatalmas zsákutca is, amibe ráadásul magunkat becsapva sétálunk be, legyünk bármilyen tapasztaltak.

Mindig is irigyeltem a festőket. Kiállnak a körút sarkára, kényelmesen előpakolnak a bőröndjükből. Állvány, paletta, olajfesték, oldószer. Lealapozzák a szűz vásznat, feltűrik az ingujjukat és nekifutásból felrúgják a valóságot.