Először lépett fel a Pixies Magyarországon. Régóta vártuk már ezt a koncertet, ráadásul legújabb, 2020-as lemezük, a Beneth the Eyrie már nem szerepel olyan gyengén, mint a korábbi kettő próbálkozásuk. Az igazsághoz hozzátartozik, olyan komoly életművel van dolgunk, hogy nem csoda, ha ilyen nehezen tudnak újjászületni. Minden idők talán legfontosabb amerikai zenekaráról van szó, amely tulajdonképpen alapjaiban változtatta meg a popkultúrát. Előzenekarként a holland Klangstof lépett fel.

Borlai Gergő a legkeresettebb magyar dobos, aki a világ számos pontján rendszeresen fellép. Külföldi és hazai zenekarokkal egyaránt zenél különböző formációkban, legutóbbi szólólemeze, a The Missing Song hatalmas szakmai- és közönségsikert aratott.

Nemzetközi karrierjét 2012-ben a Santanderi Paloma O´Shea zongoraversenyen elért 3. helyezése indította útjára, melynek köszönhetően Spanyolország, Franciaország, Ausztria és Olaszország jelentős hangversenytermeiben, köztük a madridi Auditorio Nacional és a párizsi Salle Cortot falai közt adott szólókoncerteket. Ugyanebben az évben a Gilmore Alapítvány Rising Stars sorozatának szólistájaként debütált az Egyesült Államokban, Kalamazoo-ban. Azóta állandó kamarapartnerével, Lev Szivkov csellistával a New York-i Carnegie Hallban és a San Francisco-i Herbst Theatre-ben is adott koncertet. Európa és az Egyesült Államok mellett Palojtay Ázsia több országában, köztük India, Taiwan és Dél-Korea hangversenytermeiben is bemutatkozott.

Az Aus den sieben Tagen Karlheinz Stockhausen tizenöt szöveges kompozíciójának gyűjteménye, amelyet 1968 májusában, egy személyes válságra reagálva komponált, és "intuitív zeneként" írt le, vagyis olyan zeneként, amelyet az előadók intuícióik, nem pedig intellektusuk alapján állítanak elő. Az alábbi rövid írás azzal foglalkozik, mi a különbség az intuitív zene és az improvizáció között. 

Brad Mehldau harmadjára lépett fel Budapesten. Ezúttal triójával érkezett, akikkel a második koncertjüket játszották tizennégy hónap szünet után. A koncertet a Zeneakadémia online közvetítette május 25-én, és a felvételt a youtube-on elérhetővé tette.  

Miklós Szilveszter a magyar kreatív zene egyik legmeghatározóbb zenésze, aki külföldön is egyre elismertebb dobosnak számít. Frissen megjelent lemezei kapcsán beszélgetünk vele.

Keith Jarrett utoljára a Carnegie Hallban lépett fel nyilvánosan 2017-ben. Ekkor egyébként felszólalt az akkor megválasztott Trump ellen, és kifejtette aggodalmait Amerika jövőjét illetően. Ez a fajta felelősségvállalás jellemezte Charlie Hadent is, Jarrett korábbi amerikai kvartettjének bőgősét, akit Portugáliában le is tartoztattak ’71-ben. A tervek szerint a következő év márciusában tért volna vissza Jarrett a Carnegie-be egy újabb szólóestre, de az előadást hirtelen törölték az összes többi koncertjével együtt. Jarrett lemezkiadója, az ECM meghatározatlan egészségügyi problémákra hivatkozott. Az azóta eltelt két évben semmilyen hír nem érkezett állapota felől, de októberben a 75 éves Jarrett megtörte a csendet. Mint kiderült, két stroke-ja is volt – 2018 februárjában és májusában –, így nem valószínű, hogy valaha is újra nyilvánosan színpadra áll – írja  New York Times.

Brad Mehldau Suite April 2020 címmel jelentette meg szólólemezét, amely tulajdonképpen egy zenei napló, amiben a vírussal kapcsolatos élményeit és gondolatait fogalmazza meg.

Részleges kijárási tilalom van hatályban, ami minden kulturális eseményt érint. Az élet azonban nem áll meg, számos élő és korábban rögzített koncertközvetítés vált elérhetővé. 

Ittzés Gergely idén ősszel kezdett tanítani a New York-i Juilliard School of Music új, Kínában létesülő iskolájában Tianjinban, persze emellett továbbra is aktívan koncertezik. Tavaly teljesedett ki hétrészes lemezsorozata, és megjelent Flautológia című fuvolamódszertani könyve is.

Az ok, amiatt úgy döntöttem, hogy írok egy már tavaly megszüntetett sorozatról az, hogy az egész kifejezetten a zenéről szól, és habár olykor a sorozat a maga laza fikciós szövetéhez képest is túlzásokba esik, mégis elég árnyaltan sikerül bemutatnia a klasszikus zenész-létet. Az egész külön érdekessége, hogy részben egy fiatal oboista lány szemével látjuk a zeneipart, így még jobban kirajzolódik számunkra a hatalommal való visszaélés, a genderhelyzet kilátástalansága, valamint a koncertterem hierarchikus légköre, ami körülveszi a zenészeket. A történet a New York-i Filharmonikusoknál játszódik, tehát egy elit zenekarról van szó, de az, hogy – legalábbis a szerző szerint – itt sem nagyon más a helyzet, mint a kevésbé szerencsés zenekaroknál, elég tisztán világítja meg a dolgokat.

Mark Rothko (1903-1970) kései klasszikus képei rendkívül zeneiek. A zene mint inspiráció itt a legerőteljesebb nála, bár mindenhol jelen van életművében. Ő maga is sokáig zenei pályára készült, s a legutóbbi életrajza szerint nemcsak festő, aki „filozófusnak tekinthető, hanem festő, aki arra vágyott, hogy zenész legyen”.[1] Bárki, aki belépett a műtermébe találkozhatott operaszenvedélyével, különösképp, ami Mozartot illeti. Temetésén Schubert: Trout kvintettjének és Mozart: Szöktetés a szerájból című operájának felvételeit helyezték el gyermekei a sírjában.

Ez a Carmen előadás teljesen más, mint amit megszokhattunk. Oberfrank Pál és társai tudatosan a mai fiatalok ízlése szerint alakították, amivel nincs semmi baj, illetve nem ezzel van a baj. Ezt a darabot már jó 5 éve játsszák ebben a formában, és kritikák is született róla. Én azonban csak most láttam, és annyira meglepett, hogy úgy döntöttem, írok róla olyan modorban, ami talán passzol hangulatához.   

Elérkeztünk a 11. héthez. Ezúttal nem tudunk annyi jó koncert közül válogatni, mint a múlt héten, de így is találkozhatunk érdekességekkel. Kiemelkedik ezek közül az Új Zenei Projekt, amelyben a Bartók Konzi tanárai és diákjai játszanak kortárs, illetve 20. századi zenét. Jegyezzük is meg rögtön, hogy nem feltétlen az kortárs zene, ami mai. Kortárs aki vagy ami a mindenkori jelen kontextusába illeszkedik, reflektál a jelen kor és környezet aktuális problémáira, esetleg olyan kérdéseket feszeget, amelyek állandóak vagy visszatérőek. A nyitott kompozíció mindenképpen vonzódik valamelyest az aktuálishoz, a jelenhez, hisz komponálása nem befejezett; az előadóra és az előadásra van bízva annak kiteljesítése,  és ez feltétlen vonzza e forma jellegét a kortárs felé.  Azonban Sztravinszkij vonósnégyesi is a kortárs zene talaját képzik. Hiába rögzítettek, probléma felvetésük és zenei környezetük meglehetősen aktuális. (Még ha Adorno zenei regresszióként is gondol Sztravinszkij munkásságára.) Úgy gondolom tehát, hogy a kortárs zene nem feltétlenül kormeghatározás, és sokszor meglepően jól hangzanak egymás mellett teljesen különböző korok zenéi is.    

Nem minden zene jut el ugyanannyira a közönségéhez. Hiába van a kortárs és a szabad zenének komoly hagyománya Magyarországon, úgy gondolom, hogy egyes műfajok, "műfaj-nélküliségek" segítségre szorulnak. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy legyen egy olyan fórum, ahol Budapest (szerintem) legfontosabb koncertjei megtalálhatóak. (Ahova, ha úgy adódik, belekerülnek természetesen a Budapesten kívüli események is.) Ezentúl minden hét elején jelentkezünk érdekes-zeni koncertajánlóval.

A Master Musicians of Jajouka 2018. április 15-én, vasárnap este fellépett a Trafóban. Hogy ez pontosan mit is jelent kultúrtörténetileg, azt később tárgyaljuk, annyit azonban előjáróként megjegyezhetünk, hogy a zenekar egy észak-marokkói kis faluból származik és szúfi zenét játszik.

2018. január 30-án, ezen a tavaszi keddi napon, egy barátom emlékeztetett rá, hogy ha meg akarom hallgatni a Szilveszterék koncertjét, akkor igyekezzek, mert nem fogok bejutni. Harcsa Veronika és Miklós Szilveszter duója a Lumenben különleges eseményszámba ment. Már maga a felállás is izgalmas; ének-dob duó. Annyi ember érdeklődött a rendezvény iránt, hogy a limitált férőhelyek miatt két koncertet játszottak egymás után. Én a másodikat hallottam.