Az elmúlt 10 év alatt több mint 100 kiállítást és projektet tudhat a háta mögött Bencze Péter, Görögországtól kezdve az Egyesült Államokon át egészen Japánig. Nemcsak a művészet felé forduló pályakezdése rendhagyó, hanem maga a tevékenysége is. Gyakran hibrid módon teremt átjárhatóságot a különféle művészeti ágak és azok formátumai között, így teszi lehetővé azt, hogy kiállítás nyíljon a természetben, egy strandon, egy múzeumban, vagy hogy párbeszédbe tudjon elegyedni egy festő hagyatéka és egy élő költő gondolatai.

A Fensterblick című kiállítás egyszerre tartogat groteszk szórakozást, az ember belső, védtelen világával való szembesítést, és lehetőséget arra, hogy két, tehetséges festő képi ábrázolásaiban lehessen elmélyülni. Hol az egyikbe, hol a másikba átlépve, de végül egy közös atmoszférát megteremtve.

1851-ben James Wyld Great Globe-ja – amit gyakran Wyld’s Monster Globe-ként is emlegettek – és a Great Exhibition elsőre szimbiotikus kapcsolatban álltak egymással. A kiállítás vége után azonban a Globe látogatottsága is csökkent, a látogatókat ezért a hatalmas építmény melletti galériákban, távoli eseményekről szóló előadásokkal, híradásokkal és egzotikus népek életét megidéző diorámákkal próbálták meg becsalogatni. Az art quarter budapest kiállítása, a The Great Globe ezt a glóbuszról szóló edukációt, a vele való találkozást aktualizálja, több külföldi és magyar művész kortárs tapasztalatokat közvetítő alkotásain keresztül.

Január 13-ig látható a Bacon, Freud és a Londoni Iskola festészete című kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A tárlat a Tate Britainnel együttműködésben valósult meg, ahol tavaly tavasszal – Nietzsche után szabadon – All Too Human (Nagyon is emberi) címmel mutatták be a XX. századi „brit” figurális festészet meghatározó alkotásait. Elena Crippa és Fehér Dávid társkurátor közös munkája közel 90 képet tárt a magyar közönség elé, de a londoni Tate Britain bemutatott anyagát csupán háromnegyed részben vette át. A budapesti tárlaton kiállítottak több darabját is egyes európai és tengerentúli magán-, illetve közgyűjteményektől kölcsönözték.

Papageorgiu Andrea és Ora Hasenfratz Bárhol vagy, hozzám biztosan közel című közös kiállítása intim átjárókon át engedett betekintést saját aggodalmainkhoz és ragaszkodásunkhoz. Papageorgiu Andrea húgához fűződő érzéseit igyekezett kifejezni festményein keresztül, míg Ora Hasenfratz ikertestvéréhez fűződő kapcsolatának alakulását dokumentálta fotóival, egészen az egymástól való elszakadásig, ahonnan aztán mindketten önállóan haladnak tovább.

Élettelen mindennapiság – ekként lehetne összegezni Bakonyi Bence kiállítását a Faur Zsófi Galériában. A „Párhuzamok-Parallels” cím alatt három fotósorozat tekinthető meg – Segue (2013), After Five Years (2015) és We are allright here –, melyek néhány éves eltéréssel, de más-más háttérrel, indíttatással és szinte ellentétes gazdasági, társadalmi és kulturális valóságú országokban készültek. A fotók ugyanakkor egyetlen „egységként” kerülnek bemutatásra, ahol párhuzamosan tárulnak fel a térben és időben elválasztott, ám hasonlónak láttatott sorsok. A kérdés tehát az, hogy mi is köti össze az itt látható műveket.